2015. március 9., hétfő

Itt a Tavasz!

Nem tagadom, számomra a tavasz első fele az év kedvenc időszaka. Az ember tele van tervekkel, várakozással. Várja a tavasz első virágait, fotós terveket készít, mit lenne jó megörökíteni - persze a lehetőségek aztán ennek töredékét sem hagyják megvalósulni -, milyen területeket lenne jó megnézni, milyen madarak vannak már itt, rendben van-e minden azon kiemelten védett fajokkal, melyeket a környéken évek óta szemmel tartok és vigyázok. Az idei év újra átírja a terveket. Sajnos a gyönyörű idő ellenére napok óta az ágyat nyomom és a változás sem holnapinak tűnik. Így nem friss képekkel, hanem a korábbiakból szemezgetve szeretném dicsérni március havát.

Kitekintve az ablakon napok óta ragyogó az idő, langyos, de csalóka meleg van odakint. Az erdőkben tömegesen virít a hóvirág, kinyílt a kék színű ligeti csillagvirág. Közelünkben két zarándokhelyem van, ahol ilyenkor ritka sáfrányok bontják szirmukat. A Bakonyalján egy erdő mélyén kis foltban díszlik a halvány sáfrány, a Kemenesalján pedig egy erdősáv szélén nyílik pár tő tarka sáfrány. Igazi szépségük akkor mutatkozik, ha az ember melléjük hasal és közelről csodálja meg őket. Ilyenkor hetente járunk medvehagymát szedni, melyet a család nagyon szeret. Levelei már 15 centisek. Nyílik a tavaszi tőzike, bújik az acsalapu, virágzik a som.

Itt vannak az erdei szalonkák, az erdő királynői. Magyar vadásznak velük érkezik a tavasz. Az első bíbic, barázdabillegető, seregély megjelenésével tudjuk, hogy ők is jönnek már. Mint madarász és vadász bátran mondhatom, hogy szeretem és tisztelem ezt a madárkát. És nem csak én, hanem a vadászok nagyon nagy többsége is. Vadászgenerációk óta hagyománya van a tavaszi szalonkahúzás semmi mással össze nem hasonlítható hangulatának, szépségének. Ez a vadászat egyáltalán nem a vad elejtéséről szól. Számos vadászt ismerek, aki úgy áll kint az alkonyi erdőn, hogy a fegyvert be sem tölti. De kint áll, mert az élményt semmiképp el nem mulasztaná. Erdei nyiladékokon, patakok mentén, vizenyős, tocsogós fiatalosok, leginkább tölgyesek szélén a hajnal tíz perce, vagy az alkony negyed-fél órája az amiért érdemes itt lenni. A nap lenyugszik, a fények tompulnak, a fekete és énekes rigók esti strófájukat fújják. A várakozás izgalma növekszik, itt vannak-e, jönnek-e. A fények tovább fogynak, a keleti égbolt egyre sötétebb, nyugaton még vörhenyes háttéren kirajzolódnak a fák koronái.  Ekkor hirtelen elhallgatnak a madarak. Most, most kell érkezniük. És ekkor valahonnan átlibben felettünk a szalonka. Magányosan, néha párban, egymást követve, szótlanul, vagy halkan korrogva, egymásnak cippantva érkeznek. A látomás amilyen gyorsan megjelent, úgy tűnik tova. Az erdőre ráborul az est, mi még várunk egy kicsit, majd jóleső nyugalommal elindulunk haza. És tudjuk, itt a Tavasz.

Madarászként, ha március, akkor a tavaszi vízpartok vonzanak. Nagyszerű szálerdőben a harkályok dobolását, csuszkák füttyét, cinkék énekét hallgatni, de az élet pezsdülését a Marcal-mentén élvezem igazán. A tocsogókban bíbicek szedegetnek, csörgő récék csapatai kavarognak a tavaszi vizek felett, a legelőkön rovarászó seregély-felhők, köztük aranylilék, pólingok messzehangzó kiáltása, elegáns nyílfarkú, fütyülő, kendermagos és kanalas réce párok az elöntött réteken, böjti récék jellegzetes kerregése és mezei pacsírták dala. Mindez együtt, egy helyen, egyszerre. Semmihez nem fogható élmény. Egy körbála tövébe leülve előttem az elöntött rét és érzem, hogy körülvesz a Tavasz.

Nem csak itt lehet csodát látni, hanem minden vízparton, akár kisebb tavak partján is. Nekem egyik kedvencem Várpalota. Itt rengeteg tó van, de a városi ülepítő tavat ajánlom. A közepén lévő szigeten ezer pár dankasirály költ, ilyenkor már nagy a forgalom. Jobb távcsővel a ritka szerecsensirály is felfedezhető a forgatagban. Búbosvöcsök párok násztánca, gémek, kócsagok jövés-menése, csodálatos szépségű feketenyakú vöcskök és üstökös récék, kendermagos, kontyos, kanalas, csörgő és böjti récék csapatai, a megérkezett barna rétihéják légi bemutatója, gáton cammogó barna varangyok, nád közt tekergőző, téli álomból ébredt vízisiklók, és fülemülesitkék éneke. Csak ennyi.

Az Ajka melletti Lőrintei-tó az általam legtöbbet látogatott vízpart. Több mint 40 éve horgászok itt, tíz éve vagyok a horgászegyesület ügyvezető elnöke. Eddig horgászatról nem írtam, az majd külön bejegyzés lesz. Most csak a tó tavaszi bemutatására szorítkozok. Bár ipari létesítmények közelében fekszik, de ez a víz egy csepp igazi természet. Több mint 50 éves, sosem volt lehalászva. Horgászberkekben országosan ismert, hatalmas halak élnek benne, 80 kg feletti harcsák, 20-30 kg-os pontyok, kapitális amurok és csukák. Vízutánpótlása a halimbai bányákból érkezett karsztvíz, így vize nagyon tiszta. Népszerű kirándulóhely a környéken. A természetre vigyázó látogatókat szívesen látjuk, de a szemetelőkből, rongálókból, hangoskodókból nem kérünk. A tavakat nádszegély övezi. Egyik legszebb nádi madarunk, a barkós cinege költ itt, de már találkozhatunk guvattal, vízityúkkal is. A tóparton a levágott nád vízben álló torzsái között ilyenkor ívnak a csukák. Ahol locsogást látunk, a közelükben egy stégre leülve megfigyelhető, ahogy egy nagyobb nőstényt akár több hím is kísér. Az ívás már február végén, a jeges vízben elindul, de a fő időszak március. Az ivadékok kikelése után apró rákok, majd a korán ívó bodorkák ivadékai jelentenek táplálékot az új csukagenerációnak. A tó melletti tölgyesben 150-200 éves fákban gyönyörködhetünk. Az odvas keltike fehér és lila virágszőnyege borítja az erdő alját, később ibolya és salátaboglárka nyitja itt szirmait. Március közepétől első ehető gombáink, a cseh és a fattyú kucsmagomba gyűjthető a bokrok alján. Erdei pintyek, meggyvágók, harkályok erdeje ez, az égen egerészölyvek nászrepülésében gyönyörködhetünk. A közeli fenyves ad otthont a ritka búbos cinegének. Tavasz elején jellegzetes hangjuk könnyen elárulja őket, de megpillantani így sem könnyű, mert a fenyők tetejében szeret mozogni. Remélem egyszer majd sikerül itt is lefotózni.


Mai írásom kicsit hosszúra nyúlt. Egy célja volt: Használjuk ki a Tavasz minden percét! Kertészkedés, kirándulás, horgászat, fotózás - egyaránt feltöltik a testet és a lelket. Irány ki a szabadba!

Kikelet



Hóvirág (Galanthus nivalis) és ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis)

Halvány sáfrány (Crocus vittatus) a Bakonyalján


A kora tavasz egyik legszebb virága a tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum) és odvas keltike (Corydalis cava)


"Az erdő királynője" az erdei szalonka (Scolopax rusticola)

Egyik korán érkező madarunk az örvös galamb (Columba palumbus)

A nádasok, gyékényesek korán költő madara a barkós cinege (Panurus biarmicus)

A búbos cinege (Parus cristatus) a síkvidéki idősebb fenyvesek kisszámú fészkelője

Marcal menti tavaszi hangulat




A bíbic (Vanellus vanellus)  csapatai a tavasz hírnökei


Nyílfarkú récék (Anas acuta)

Csörgő récék (Anas crecca)


A böjti réce (Anas querquedula) jellegzetes kora tavaszi madarunk, legnagyobb számban ekkor mutatkozik


Várpalotai hangulat szárcsákkal (Fulica atra), dankasirályokkal (Larus ridibundus) és két szerecsensirállyal (Larus melenocephalus)
 
Feketenyakú vöcskök (Podiceps nigricollis)


Kanalas réce (Anas clypeata) , kendermagos réce (Anas strepera) és üstökös réce (Netta furina) pár



Az üstökös réce (Netta furina) hímje jellegzetes vörös csőrével

Ívóhelyre igyekvő barna varangyok (Bufo bufo)

Itt a Tavasz!

2015. március 2., hétfő

Március - Vörös vércse

A vörös vércse (Falco tinnunculus) a leggyakoribb sólyomfélénk. Gyakorisága relatív, hiszen 10-15 éve alig lehetett felénk látni. Veszprém megyei állománya talán 60-80 pár volt. Barta Zoli és Béres Laci barátaim sokéves, Európában is egyedülálló vörös vércse telepítési és védelmi munkája eredményeként megyei állománya több éve 350-400 pár körüli. 6-8 év alatt több mint 650 költőláda legyártásával, kihelyezésével, karbantartásával, ellenőrzésével biztosítanak költőhelyet a vércséknek és gyűjtenek költésbiológiai adatokat. Több ezer gyűrűzött vércséjük szintén rengeteg adatot szolgáltat madaraink diszperziójáról (költőterületről elvándorlásáról), a párok területhűségéről, az egyedek életkoráról, a veszélyeztető tényezőkről. További munkájukhoz sok erőt és kitartást kívánok!
Visszatérve a vércsékhez. Elég ismert madár, az ország egész területén előfordul, az alföldi nyílt területeken gyakoribb. Minden évszakban találkozhatunk vele. Petőfi is megénekelte Az Alföld című versében: „Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan ...”. Mérete a balkáni gerlével egyezik meg, szárnya a sólymokra jellemzően hegyes, farka viszonylag hosszú. Színe vörhenyesbarna, az öreg hímek feje és farka szürke, farkán sötét végszalaggal. Röpte gyors, gyakran egy helyben lebegve „szitál”. Kifejezetten mezei pocok és egyéb apró rágcsáló fogyasztó. Látása igen éles és különleges. Ultraibolya színtartományban érzékeli a pocok vizelete által hagyott nyomokat, így a rágcsálók fű közötti útvonalait tartja a magasból szemmel. Pocokhiányos években rovarokkal és gyíkokkal is etet, de ekkor a fiókák száma és fejlettsége elmarad a pockos években megszokottól.
Március végétől kezd költeni. Tojásait kétnaponta rakja, fészekalja akár nyolc tojásból is állhat. Jó években nem ritka az 5-6 fióka felnevelt fióka. Költési időszaka sokszor elhúzódik, az utolsó fészekaljak augusztus elején repülnek ki. Egyes párok a városi környezethez alkalmazkodtak, épületeken költenek (például Budapesten az Országházon vagy a Bazilikán).
Leggyakrabban legelőkön, réteken, lucernaföldeken, tarlókon lehet megfigyelni. Az útszéli fákon, bokrokon lesben ülve gyakran bevárja az autót, vagy a járókelőt. Szerencsére még gyakran láthatjuk. Kívánom, hogy sok természetbarátnak okozzon megfigyelése szép tavaszi élményt.

Öreg tojó vörös vércse

Öreg hím

Gyakran látni fára vagy villanyoszlopra kiülve ahonnan pocokra les


Röpte gyors, könnyed, sokszor egy helyben szitál


A fészkelőládák mennyezetére szerelt tükör megkönnyíti a költés ellenőrzését

Fiókák gyűrűzése


Kirepülés előtt álló fiatalok

Vélemény?

Röpképek és zsákmányra csapó madár




Szép élményeket!