2015. április 27., hétfő

Őzbakokról

Az őz minden természetjáró számára a legkönnyebben megfigyelhető nagyvadfaj. Láthatjuk őket az út mentén, vetéseken, erdei nyiladékokon, fasorok szélén egyaránt. Fotós szemmel ideális témát jelentenek, főleg április táján. Ennek három oka van. Egyrészt a bakok ekkor tisztítják le elkészült agancsukról a barkát, bokrokhoz dörzsölve fenik, színezik fejdíszüket. Március végétől már mutatós agancsokat lehet látni. Mivel április 15-től kezdődik rájuk a vadászszezon, a hó elején a fotózással még senkit nem zavarunk. Másik ok a takarás hiánya. Még alacsonyak a vetések, kevesebb az erdei lomb, és az őz szívesen fekszik el a sarjadó gabonában. A harmadik ok, hogy ekkor kezdődik a téli csapatok felbomlása, folynak a revírharcok, gyakran lehet nappal is kergetőző bakokat látni. Kialakult territóriumát az őz jól tartja, itt rendszeresen meg lehet figyelni, messze nem kóborol el. Őzekre a másik kedvező fotós időszak a július végi-augusztus eleji párzás pár hete, de erről majd egy másik írásban.

Én a reggeleket szeretem. Bár ekkor harmat áztatja a rétet, de szép fényekben, csodás színekben lehet gyönyörködni. Ha szerencsénk van és jó a szelünk, úgy fényes nappal lehet a máskor oly éber, csak szürkületben mozgó daliák közelébe kerülni. A kiszemelt bakra egyenesen rácserkelve, ha figyel megmerevedve, legelése során óvatosan lopózva egészen közel lehet hozzá kerülni. Én évente igyekszem megismerni környékünk bakjait és próbálok néhány jó képet készíteni. Persze vadászszemmel az öreg, érett példányok, vagy a különleges, esetleg torz agancsot viselők a legkívánatosabbak, de egyben a legóvatosabbak is.


Néhány tavaszi őzbak-képet szeretnék bemutatni ebben az írásban.

Február-márciusban a bakok már javában növesztik agancsukat



Különleges, torz agancsú bak, még barkás aganccsal

A fiatal bakok agancsa még áprilisban is fejlődik



Reggeli fényben

Menekülő bak. Az őzek sajnos sok közlekedési baleset "részesei".


A nemrég letisztított agancs még színtelen.

Bakok vetésen, bozótban, nádban



Gyenge bakok



Különleges, félagancsú fiatal bak. Az egyik agancsszár egyáltalán nem fejlődött ki. Következő képen törött agancsú bak.


Középkorú bakok






Öreg, érett agancsú bakok. Az első képen szereplő "szakadtfülűt" évekig ismertem.

Áprilisban kezdődik a téli szőrzet levedlése



Reggeli hangulatkép

Különleges trófeájú elejtett bakok


Öreg bak már nyári, vörös ruhában

Egy pipacsmezőben rejtőző sutával kívánok szép őzes élményeket!

2015. április 22., szerda

Április elején

Néhány áprilisi képet szeretnék kedvcsinálónak közreadni.


Virágzó gyümölcsfáink a szabadba csábítanak.


Legkisebb madarunk a sárgafejű királyka (Regulus regulus). Vonuláskor nem csak tűlevelű fákon, tujákon figyelhető meg, hanem bokrosokban is sokfelé találkozhatunk vele. A függőcinege (Remiz pendulinus) a náddal és fűzfákkal övezett vízpartokat kedveli.



A vadvizeken a vízimadarak sokféle faja képviselteti még magát. 
Most néhány réce-röpkép: kanalas, böjti, kontyos, barát és cigány.






Egyik kedvenc fajom a búbosbanka (Upupa epops). Március közepétől lehet újra látni ezt az Afrikából visszatért dekoratív madarat. Sajnos számuk évről-évre rohamosan fogy. Környékünkön régebbi fészkelőhelyeiről sorra tűnik el, bár megfelelő élőhely, odvas fák, fasorokkal szegélyezett legelők, bokros kopárok bőven akadnak.  Jópár odút kiraktam nekik a Kab-hegytől lakhelyemig, de eddig egyben sem telepedett meg. Up-up-upp hangja néhány helyen szerencsére felhangzik még. Kár lenne, ha vidékünkön a szalakóta sorsára jutna és teljesen eltűnne. Sokkal többet kellene tennünk e faj védelméért.




Az énekesek közül néhány jellegzetes, a tavaszhoz illő madárfajt választottam. A sárga billegető (Motacilla flava) a nedves rétek és kaszálók jellegzetes madara. Szép sárga színével, bizalmas természetével a mezőt járó embernek sok örömet okoz. A sordély (Emberiza calandra) pergő strófái a „pacsírtaszó” mellett a tavaszi rét elengedhetetlen tartozékai. Oszlopokon, kórókon, bokrokon még sokfelé megfigyelhető. A hantmadár (Oenanthe oenanthe) a kopárabb területek, bakonyi lőterek, köves birkalegelők kedves madara. Neve igen találó, valamilyen nagyobb hantra, kőkupacra szokott kiülni, innen les rovarokra. A rozsdás csuk (Saxicola rubetra) elegáns hímjével magasabb füvű, kórós réteken találkozhatunk.


(Sok évtizede figyelem a madarakat, és sajnos valamennyi bemutatott énekes esetében erős – és az utóbbi években egyre erőteljesebb – állománycsökkenés figyelhető meg. Hol vannak már a pár évtizede látott egyedszámok! A pacsírták, sármányok, gébicsek, billegetők, rigók száma gyanítom töredéke a korábbiaknak. Bár meglehet, hogy gyermekeink a mostani „madárbőséget” fogják még egyszer nosztalgikusan emlegetni…)








Külön fejezetet érdemel a nádasok legszebb hangú és kinézetű madara, a kékbegy (Luscinia svecica). Környékünkön a Balaton mellett és a Marcal-medencében fordul elő, néhány páros állományban. Április elején a hím gyönyörű énekével jelzi revírjét. Az éneke közben sokszor néhány méterre felröppen és vörös tövű faroktollait kiterjesztve lassan ereszkedik vissza a nádba. Ha veszélyt érez a növényzet alsó régiójában szinte egér módjára mozog, ekkor észrevenni nehéz. Nálunk a fehér csillagos alfaj fordul elő, míg Észak-Európában a vörös csillagos (kék színű mellének közepén vörös foltot viselő) alfaj él. Költésidőben és utána már rejtetten mozog, keveset mutatkozik. Megfigyelésére legnagyobb esélyünk áprilisban van. 





Két fekete: a kora tavasszal visszaérkezett fekete gólya (Ciconia nigra) és a költéshez készülődő fekete harkály (Dryocopus martius). 




Április eleji kiránduláson már tojásos madárfészkekre is akadhatunk. A bíbic (Vallenus vallenus) egyszerű fészkét a talajra építi, tojásait rejtőszínük védi a ragadozóktól. A feketerigó (Turdus merula) odvas fát választott fészke építéséhez. Ugyan egyes állományai városiasodtak, de főleg az erdőszélek, bokrosok gyakori költőfaja.




Megjelentek az első rovarok is. A kék nünüke (Meloe violaceus) a leánykökörcsin szirmából lakmározik. A nagy rókalepkével (Nymphalis polychloros) már kora tavasszal is találkozhatunk.




A kétéltűek és hüllők is kezdenek mutatkozni. A vöröshasú unka (Bombina bombina) hímje hangosan udvarol egy erdei tóban. Az alpesi gőte (Triturus alpestris) a Bakony néhány pontján is előfordul. Hímjeinek kékes oldala és vörös hasa különösen szép az áprilisi nászidőszakban. A melegedő napok hatására a siklók és a gyíkok is megjelennek. A képen a lábatlan gyík (Anguis fragilis) – másik nevén törékeny kuszma – látható. Testalkata a siklókra hasonlít, de gyík lévén pislogni tud. Ártalmatlan, jámbor és kedves állat. 





Március közepén ébredtek fel téli álmukból az ürgék (Spermophilus citellus). Fotózni tavasszal és autóból szoktam őket, ekkor nagyon bizalmasak. A kopár gyepeket, birkalegelőket szeretik. A Bakonyban megfelelő élőhelyekre sikeres visszatelepítési akciók folynak. 





Egy fészekanyagot gyűjtő fehér gólyával (Ciconia ciconia) és virágzó kökénybokrokkal kívánok szép tavaszi napokat!