2015. szeptember 28., hétfő

Gombákról

Régóta terveztem, hogy írok róluk. Egyrészt kicsi gyermekkorom óta gyűjtöm jópár ehető fajtájukat, melyek kiváló étkek alapanyagai (megjegyzem egész családunk mindig is szeretett gombászni), másrészt egyediségük, változatos alakjuk és színük belőlem mindig csodálatot váltott ki.
Márciustól  - a kucsmagombáktól - decemberig  - a laskagombákig - találkozhatunk velük. Főleg nagyobb nyári esők után megtelik az erdők alja fajaikkal.  Vargányák, galambgombák, rókagombák bújnak meg az avar között. A szeptember talán a legjobb hónap, ekkor lehet a legtöbb fajjal találkozni. Az összes galócaféle mellett az őzlábgombák, tinóruk, tuskógombák színesítik az erdőt.
Nálunk a Bakonyban komoly hagyománya van a gombagyűjtésnek. Ekkor rengeteg ember járja az erdőt. Persze a jó helyeket ismerni kell, ezeket a profik nagyon titokban tartják. A réteket is érdemes meglátogatni, itt csiperkék és mezei szegfűgomba gyűjthető. Nem kell minden fajt ismerni. Csak azokat, amelyeket gyűjtünk - de azt nagyon! Ami egy kicsit gyanús azt ott kell hagyni! Gyűjtsük ehető fajaikat, kóstoljuk meg a kiváló étkeket! Vargányás krumplileves, töltött őzlábgomba, rántott galambgomba, sült fokhagymás tinóru, karácsonyi laskagombapörkölt …és még sorolhatnám. Egyes fajaik szárítással is jól tartósíthatók, de a fagyasztóba is rakható belőlük.
Nem ehető fajaik is csodálatosak. A mesekönyvek pöttyös légyölő galócája, a világító tölcsérgomba, a sátántinóru, a pecsétviaszgomba mind-mind ámulatba ejt. Egy-egy nagy bükkfatapló, öreg fűzfa oldalában fejlődő sárga gévagomba-telep szintén jó fotótéma.
Ismerjük meg őket, csodáljuk a természet e remekeit!

Gombás hangulatkép

Két jóízű gomba: az ízletes kucsmagomba és a varas zöld galambgomba


Egyik legtöbbre értékelt erdei gombánk az ízletes vargánya




Az én kedvencem az érdesnyelű tinóru. Kevesen ismerik és gyűjtik, de igen finom, főleg fokhagymásan sütve. (A képen a vörös érdesnyelű tinóru)

Gombaszedők és zsákmányuk



A bimbós pöfeteg és a "nagytestvér", az óriás pöfeteg


Galócák: Gyilkos galóca (minden erdőjárónak kötelező ismerni!), földből kibúvó ehető piruló galócák (könnyű összetéveszteni a mérgező párducgalócával!) és a felénk ritka, ehető császárgomba.



Tintagomba. Ehető, de alkoholt tilos rá inni, mert akkor mérgező.

A jóízű sárga rókagomba, valamint erősen mérgező világító tölcsérgombák




Korallgomba

Néhány felénk ritka faj: bunkósgombák, tüskés pöfeteg, pikkelyes tinóru




Pecsétviaszgomba és még néhány társa




A fákon élősködő gombák között is találunk érdekes fajokat

2015. szeptember 27., vasárnap

Szeptember – Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Röviden csak „brh”. Egyik leggyakoribb ragadozómadár fajunk. Az egyetlen, amely a nádasokhoz kötődik. Költőhelye ugyanis nagyobb nádasok, gyékényesek, nádszegélyek, ritkán gabonatáblák. E fajjal leginkább tavak és nádasok közelében találkozhatunk, de táplálékkeresés közben a réteket, mezőket, vetéseket, gabonatáblákat, tarlókat, árokpartokat szintén átpásztázza. Táplálékért 5-10 km-re is eljár.
Hogy miért szeptember? Mert őszi vonulásuk zöme ekkor zajlik és mindenfelé gyakran láthatók vonuló egyedei.
A barna rétihéja egerészölyvnél valamivel kisebb, de hosszabb szárnyú, hosszú farkú és lábú ragadozónk.
Az öreg hímek „háromszínűek” (szürke, barna, fekete). Szárnya és farka alulról szürke, szárnyvégük fekete, hasuk barnásvöröses. Felülről a szárny evezői szürkék, a fedők és a hát barna, a szárnyhegy fekete. A fiatal hímek a tojókra hasonlítanak. A tojó barna, sárgásfehér sapkával és torokkal. Az idősebb példányokon sokszor fehér szárnyél és világosabb felső szárnyfedők alkotta panel látszik. A fiatalok a tojóhoz hasonlóak, csokibarnák, sárgás sapkával és torokkal.
Röpte imbolygó, szárnyát kicsit felfelé, „v” alakban tartja. Általában alacsonyan, közvetlenül a növényzet felett vadászik. Nászrepülése látványos, nagy magasságba felrepül, majd csavarogva zuhan lefelé. Ekkor gyakran adnak hangot. Vonuláskor magasan siklik, vagy kering, de sokszor vadászgatva is vonul.
Néhány példány áttelel, de a zöm március elejétől érkezik és október végére vonul el.
Általában sűrű nádban víz fölé építi fészkét, melybe 4-5 tojást rak. A fiókák egymás után kelnek és fejlettségükben felnevelésük során végig jelentős különbség mutatkozik. Zömmel rágcsálókkal etet, de madarakat, gyíkokat, békákat, rovarokat is fog. Szereti a halat is. Állományuk évenként változó, de stabil. Pocokdús években több pár költ, ekkor kisebb nádfoltokban is megtelepedhet. Veszprém megyei állománya 50-70 pár. 
E fajjal a természetjáró minden kiterjedtebb nádassal rendelkező tónál találkozhat, de gyakran láthatók vadászat közben a műutak mellett is. Röptük, vadászatuk látványos, megfigyelésük mindig élmény.

Korán, márciusban érkezik


Az öreg hímek jellegzetes színűek









A tojók barnák, több-kevesebb világos területtel






Vadászat közben









A zsákmánnyal érkező hím átadja a pockot a tojónak







Fiatal madár várja a szülőket. A már repülős fiatalok légiharcot vívnak a zsákmányért.



A győztes

Szép találkozásokat!