2015. november 28., szombat

Halak - horgászat

Bár gyerekkorom óta horgászok, mégis késett ez a bejegyzés a blogomon. Ennek oka főleg az, hogy fotókon szerettem volna bemutatni halainkat. Horgászzsákmányokkal nem untatnám az olvasót.
Mivel egy nagy horgászegyesület vezetője vagyok közel tíz éve, így a halvásárlásokat, telepítések is én végzem. Az általunk kezelt Ajka melletti Lőrintei-tó tipikus völgyzáró gátas tározó, mely több, mint 50 éve létesült, s azóta sem volt lehalászva. Rendszeres telepítéssel gazdag halállományt tartunk fenn benne. Hasonlóan más dunántúli tavakhoz ponty, amur, csuka, süllő, balin, harcsa, sügér, domolykó, ezüstkárász, dévér, bodorka, vörösszárnyú és karikakeszeg, garda, küsz, compó, busa, naphal, folyami géb, vágódurbincs, szivárványos ökle és vágócsík képezi a halállományt. Történtek kísérletek egyéb fajok telepítésére (tok, márna, szivárványos pisztráng, fekete sügér), de ezek mára eltűntek a tóból. Szerencsére törpeharcsa nincs a tóban.
A tervszerű telepítés mellett jól megfigyelhető, hogy egy tó halösszetétele átalakul, bizonyos fajok (pl. harcsa) egyre jobban dominanciát szereznek mások kárára. A ragadozók közül a csuka a legkevésbé igényes, fiatal tavakban hamar megjelenik, komoly állományt alakít ki. A süllő megjelenésével változik a helyzet, egyre inkább átveszi a domináns szerepet a csukától. Kevés táplálék esetén a csukák már éheznek, de a süllőket jó kondícióban találjuk. A harcsa bekerülésével (horgászok szeretik, de tógazdaként nem kívánatos) előbb-utóbb az ő javára billen a mérleg. Ellenség híján egyre nagyobbra nőnek, rejtett életmódja miatt megfogni nehéz. Nő és szaporodik, egyre nagyobb gondokat okoz.
A fehérhalak közül a megfelelő keszegállomány fenntartására kell törekedni. Az új halászati törvény miatt ez egyre nehezebb, hiszen a természetes vízi halászat tilos, a tógazdaságban nevelt keszeg pedig kevés és drága. Amurral csínján kell bánni, mert írtja a vízinövényeket, a busát pedig el kell felejteni és ki kell fogni a tóból. Az invazívnak tartott halak közül az ezüstkárász és a razbóra komoly ragadozóállomány mellett szerintem nem okoz gondot, de a törpeharcsa bekerülését meg kell akadályozni. A kárász horgászhalnak jó, de takarmányhalnak kevésbé felel meg. Ragadozóhalas nevelőtóba ősszel rakott apró ponttyal és kárásszal jártam úgy, hogy a csukák nyárra éhezni kezdtek, mert a pontyot megették, az ötcentis kárász pedig hamar túlnőtte a csukát, őszre 60-80 dekásak lettek. Így az egész tavat le kellett halásznunk és áttelepítenünk.
A másik kedvenc vizem a Balaton. Neki majd egy külön írással adózok. Kősüllői, gardái, balinjai nagyszerű horgászatok célhalai. Az angolna eltűnésével újra megjelent a sügér, egyre több a küsz és a balin, nő a süllő állománya. Sajnos a busabomba továbbra is ketyeg, pedig nélkülük Európa egyik legjobb horgászvize lenne. Addig még rengeteg ivadék végzi a busák torkában.
Bár környékünk nem dúskál folyóvizekben, mégis a Marcal és a Rába, valamint pár kis patak (Séd, Bitva, Torna) otthont ad folyóvízi halainknak is. Pár évtizede még itt voltak az ország legjobb folyói. A Meleg-víz domolykói, márnái, paducai, csukái, a Viszló hatalmas pisztrángjai nekem még élénk emlékek, csodájukra járni fiatal koromban megadatottak. A bányászati vízkiemelés leállításával ezek a bővizű patakok megszűntek, medrük üres, gazos. A Tornát és a Marcalt meg a vörösiszap tette átmenetileg tönkre. Szerencsére a természet visszaveszi ami az övé, a Marcalon már szép domolykók, jászok és balinok  cirkálnak. Előbb-utóbb talán visszatér a régi halbőség, csukákkal, bodorkákkal, paducokkal. A Rába téli menyhalazásaink színtere, téli fagyos éjszakákon szoktam meglátogatni. Évi egy-egy horgászat néhány menyussal éppen elég, utána jobb a kályha melege.
Az írás kicsit hosszúra sikerült, így most pár kép a halak és horgászat világából.


Kedvenc halam a süllő

Kettőnk fogása (édesapám és én)


Ő már "fogas"

Süllők és csuka

A vizek tigrise

Harcsa a horgon és a parton



Egy 50 kg feletti

Az egyek kedvenc a sügér

Fogai nagyon aprók

Különböző korosztályok

Vörösszárnyú keszeg

Egyik legszebb halunk, a compó

Ponty és compó

Egy öreg ponty

Újabb kedvencek: szivárványos ökle, aranykárász, kövicsík. Tavunkban az ökle jelentős állománya él. Ez a faj nagy kagylókba rakja az ikráit, így a tiszta vizek lakója. Védett.

A Bakony néhány erdei tavában még megtalálható a tiszta vérű aranykárász. Máshol a betelepült ezüstkárász kiszorította, vagy összeívva vele megszűnt a tiszta vérvonal.

Horoggal (!) fogott kövi csíkom. Védett faj

Bagolykeszeg a Balatonból

Legnagyobb tavunk jellegzetes hala a küsz

Horgászat a Marcalon

Fürge csellék a Bitvában

Marcali halak: szilvaorrú keszeg

Nyúldomolykó

Kisebb folyóink legjellegzetesebb faja a fejes domolykó

Fogás a Marcalból 2015: négy domolykó, középen kiló feletti jászkeszeg

Hajnali horgászat a Tiszán és eredménye


Néhány kép a haltelepítésekről. Hogy egy tó jó horgászvíz legyen, ez rendszeres telepítést és tudatos halgazdálkodást igényel.

Pontyok a hálóban

A leeresztett tóból válogatóasztalra kerülnek a halak

Pontyok mérlegelés előtt

Vörösszárnyú keszeg

Csukák a telelőtóban és telepítéskor


A halak szállítását modern, oxigént adagoló szállítóautókkal végezzük

A halak leeresztése telepítéskor

Tokok telepítése

Éjjel fogott tokhalam

Halászat a Kis-Balatonon. Kiló feletti dévérkeszegek és néhány süllő

Kipakolás

Dévérek leeresztése a tartályból, már a tónál

Ikrából kelő csukaivadék

Előnevelt csukák szállítása műanyag zsákban (kb. 10ezer csukaivadék)

Takarmányhal-halászat

Gyermekhorgász fogása tavunkon: vörösszárnyú, naphal, sügér, küsz, bodorka

Zarásul egy téli emlékkép

November - Kékes rétihéja (Circus cyaneus)

Nálunk a tél rétihéjája. Tőlünk északra költ, október elejétől április közepéig találkozhatunk vele. Hímje kékesszürke, fekete szárnyvéggel, sötét hátsó szárnyéllel. Nősténye barna, felül fehér faroktővel. Termetre a barna rétihéjánál talán kisebb, a hamvasnál és a fakónál nagyobb, zömökebb.
Nem ritka madár, télen gyakran szem elé kerül. Főleg lucernatáblákon, legelőkön, gazosoknál, árokpartoknál találkozhatunk vele, amint alacsonyan, imbolygó repüléssel pásztázza a földet rágcsálók, esetleg meglapult madár után kutatva. Dögre csak ritkán jár. Egy-egy táplálékban gazdag helyen sokáig kitart, itt akár több madár is telelhet. Nagyobb hótakaró esetén délebbre vonulnak. Az alföldi pusztákon előfordul, hogy csoportosan éjszakáznak, ekkor több tucat madár is összeverődik esténként az alkalmas zsombékos-sásos helyen éjszakázni. Néhány kép e szép, kecses madárról.

Az öreg hím kékes rétihéja színezete jellegzetes. Kékesszürke, kiterjedt fekete szárnyvéggel, sötétebb hátsó szárnyéllel.








Rágcsálókra és madarakra egyaránt vadászik



A tojó barnás, alulról csíkozott evezőkkel, felülről fehér faroktővel