2017. július 14., péntek

Parlagi sas jeladózás



A madarak vonulásának vizsgálata régóta izgatja az embereket. A lábra erősített gyűrűkről már mindenki hallott. Ezt a módszert közel 120 éve használják, s rengeteg adattal szolgált az egyes fajok által használt vonulási útvonalak, az elérhető életkor, a kelés helyétől történő diszperzió és még számos adat vonatkozásában. Ma is milliószám jelölik így a madarakat, mind nálunk, mind szerte a világban.
A technológiák fejlődése újabb lehetőségeket nyitott meg előttünk. Megjelentek a színes, karakteres gyűrűk, melyek a madár megfogása nélkül távcsővel leolvashatók, sokkal több adatot szolgáltatva akár egyetlen egyedtől is, mint a hagyományos gyűrű. Az igazi áttörést a különböző, madárra erősíthető jeladó készülékek jelentették. Kezdetben rádiótelemetriával, ma már műholdas GPS alapon a jelölt egyed szinte folyamatosan szolgáltat adatot hollétéről.
Így nem csak az egyed pontos helyét, vonulási útvonalát, hanem akár napi mozgását, területhasználatát, napi aktivitását, repülési sebességét és magasságát, fészkelő, táplálkozó, éjszakázó helyeit, élettartamát, esetleges veszélyek azonosítását és még rengeteg információt lehet megtudni. Gondoljunk bele, hogy ma az internet segítségével bármikor tudunk madarakat telefonunkon követni, ellenőrizni, védeni. Ha egy adó egy helyről ad, azonnal a helyszínre lehet menni és utána lehet nézni a madár sorsának. A megmentett egyedek mellett fontos az is, hogy így számos veszélyeztető tényező, zárlatos villanyoszlop, lelövés, mérgezési eset kerül azonnal felderítésre. Ma már sok száz jeladós madár szolgáltatja az adatokat. Példaként említem, hogy osztrák, svájci, cseh, lengyel, német madarászok az Alpok térségében nemsokára el akarják érni csak vörös kányából az ezer jeladózott egyedet. A nagytestű fajok, keselyűk, sasok, gólyák ilyen jelölése egyre általánosabb. Nálunk a parlagi sas, a kerecsensólyom, a fehér és a fekete gólya, a réti sas jelölése a leggyakoribb, de a kék vércsék és szalakóták vonulási útja is ezen technológiával került nemrég tisztázásra.
Ma már egyre kisebb testtömegű madarakra fejlesztenek ki különböző elveken működő adatrögzítőket és adókat. A fecske méretű madarak jelölése már megoldott, és hogy mit hoz a jövő technológiája, azt tippelni sem lehet.

Ennyi bevezető után térjünk vissza a Kiskunságba, ahol július elején egy parlagi sas fióka jeladóval történő felszerelése volt a cél. Laci barátomnak köszönöm, hogy én is meghívást kaptam az akcióra, így nagyszerű élménnyel lehettem gazdagabb. Egy osztrák-magyar projekt keretében túzokos területen történt a sas jelölése, az elsődleges cél a két faj kölcsönhatásának, területhasználatának vizsgálata. A nyárfán épült fészekben két fióka kelt, melyek pár hete színes és ornitológiai gyűrűt kaptak. (Sajnos a jelöléskor már csak egy fióka volt a fészken, a másik egy korábbi vihar során kieshetett és a szomszédos fa alá húzódva elpusztult. Itt a szülők nem etették, valószínűleg éhen halt. Mintegy két hetes maradványát megtaláltuk.) A műholdas adó felszerelésével a fióka majd teljes kifejlődését meg kellett várni. A napelemes, igen könnyű jeladó a madár hátára kerül mintegy hátizsákszerűen felerősítve. Ez nagy szakértelmet és gyakorlatot igényel. Nem lehet sem szoros, sem laza, nem fordulhat el, az egyed mozgását nem korlátozhatja. A művelet mintegy háromnegyed órát vett igénybe. A jelöléssel együtt táplálékmaradványok gyűjtése, a szülő madarak genetikai azonosításához kivedlett tollak gyűjtése, ismeretterjesztő filmanyag elkészítése is zajlott. Az akció végén a fióka visszakerült a fészekbe, s reméljük sokáig szolgáltat majd nekünk adatokat.

Képek a jeladózásról:

A fészek és az öregek




Az elpusztulva talált fióka maradványa




Jeladó felszerelése














Táplálék-maradványok és kivedlett tollak




A hám rögzítése








Laci védencével



Imrének néhány beállított kép a jelölt egyedről








Vissza a fészekbe



2017. július 1., szombat

A daru újabb költése Magyarországon



Az első, 2015. évi bizonyított költés után kiemelt figyelmet fordítottunk a Marcal-völgyben a daru esetleges fészkelésére.

2016-ban - bár megjelent egy darupár és valószínűsítjük, hogy a 2014. óta itt költéssel próbálkozók – a daru fészkelését nem tudtuk bizonyítani. A madarak márciustól tartózkodtak az előző évi költéshez közeli területen, táncoltak, násztevékenységet mutattak, de pár hét után innen eltűntek. Távozásukban okként a fokozott emberi zavarást valószínűsítjük, az előző évi költés után többen rendszeresen járták a területet. Ezután a völgy egy másik részén akadtunk rájuk, ahol pár hétig jelen voltak, de ez a terület is zavart, innen is eltűntek. A májusban egy másik helyen megfigyelt három madár átnyaraló volt, nem a költőpárhoz tartoztak. Így 2016-ban daruköltést nem ismertünk a völgyben.

2017-ben tél végétől jelentek meg darucsapatok, átlag 30-50 közötti egyedszámmal. Március elején Hencz Péter és Belső Angéla által megfigyelésre került egy, a csoporttól elkülönült, külön mozgó pár, mely táncolt. A következő időszakban - egyrészt hang alapján, másrészt megfigyelve - a völgy több pontján feltűntek, miközben vonuló csoport még mindig volt a területen. Tartózkodási helyük pontosabb behatárolásában Fellner Zoltán megfigyelése volt segítségre.

 2017. április 15-én délután, egy költőláda-telepítést követően próbálkoztunk megtalálásukkal, melyben Hencz Péter, Kovács Attila, Fellner Zoltán és Kaufman Gábor vett részt. A vélelmezett terület spektíves átvizsgálását követően egy ember (Kovács Attila) jópár kilométer kerülőt vállalva megkerülte a mocsarat, a többiek a szélről spektívvel figyelték a területet és bíztunk benne, hogy előkerülnek a darvak. Egy belső mocsárban Kovács Attila észrevette a növényzetből kinéző darut, mely utána visszahúzta a fejét. Miután ugyanott többször „felnézett”, így valószínűsítettük, hogy fészken ül és kotlik, azért nem mozdul. A többiek kb. 200 méterről takarásból figyelték a helyszínt. Az első észlelést követően a madár még a növényzet szintjéig sem emelte fel a fejét, csak annyira, hogy a káka között ő már kilásson, így az adott négyzetméter növényzetet spektívekkel figyelve is tíz perc volt mire mindannyian meg tudtuk látni. Gyorsan betájoltuk a helyszínt és távoztunk. Ekkor zárásként a hím daru a hátunk mögül érkezve beszállt a vélt fészek közelébe.
A terület nehezen megközelíthető, jó vízborítású mocsár, így emberi zavarással, gépi munkával, legeltetéssel nem kellett számolnunk. Hírzárlat mellett a terület három hetes teljes békén hagyása mellett döntöttünk. A fészekhez a fiókák kikelését követően terveztünk csak bemenni. A következő hetek hideg időt hoztak, de bíztunk a költés sikerében.

A következő ellenőrzésre 2017. május 6-án került sor. A területet távolról spektívvel átvizsgálva mintegy másfél kilométerről sikerült egy mocsár széli táblán meglátni a két öreg madarat és a lábuknál egy vörös színű fiókát. A fióka a nagy távolság és a remegő levegő mellett kb. fogolynyi méretűnek, 1-2 hetes korúnak tűnt. Ekkor még nem tudtuk, hogy egy vagy két fióka van. Mivel már sikeresen lezajlott a kotlás és a fiókát veszély esetén a szülők el tudták vezetni, elhatároztuk a fészek óvatos megközelítését, GPS bemérését, fotós dokumentálását, tojáshéj darabok begyűjtését, valamint elterveztük a családnak a táplálkozó területen való megfigyelését és dokumentálását, illetve bejelentettük a költést a nemzeti park őrének, aki azonnal ki is jött a bejárásra. Abban biztosak voltunk, hogy a költőhelyhez közeledtünkre a fiókát a növényzetbe vezetik a szülők, nem fogjuk látni.
A helyszínen Kovács Attila és Kaufman Gábor bement fészekhez, megtörtént a koordináták rögzítése, gyors fényképezés és tojáshéj gyűjtés. A többiek a mocsár széléről figyeltek, illetve Hencz Péter egy jól álcázott fekvőlest állított fel a tábla sarkán a táplálkozó család megörökítéséhez, illetve a fiókák számának meghatározásához. A növényzet között láttuk a szülők fejét néha kinézni, illetve a kakas látványosan őrködött a növényzetben. A tojó csak néha látszott, valószínűleg a csibével volt, hangot sem ő, sem a csibe nem adott. A kakas távoztunkkor néhány kört repült körülöttünk. A mocsárból kiérve sietve elhagytuk a helyszínt.

A fészek egy elnyúló mocsár közepén tavi káka állományban épült. A vízmélység a fészeknél 25 cm mély (bár a helyet csak mélyebb vízen át lehet megközelíteni), a növényzet mintegy 60 cm-re nyúlt a vízszint fölé. A növényzet a fészek mellett nagyobb szobányi részen letaposott. A fészek méteres alapú, felül kb. 50 cm átmérőjű, tavi káka leveleiből épült, 15-20 cm-re emelkedett a vízszint fölé. A tojáshéj darabokat egy réteg fészekanyag alatt találtuk, ami arra utalt, hogy a kikelés után is magasították a fészket a szülők. A költőhelytől 20 méterre egy sűrűbb sáscsomó van, melybe barna rétihéja épített fészket. (Az áprilisi megfigyelésnél a brh rakta a fészket, a daru kotlott. Május 6-án a brh fészek üres volt még.) A daru költőhelytől 30 méterre egy mocsártól körülvett keskeny szárazulat található, melyre a fiókát ki tudják vezetni a szülők. (Összességében a 2015. évi fészkelési helyhez teljesen hasonló biotópban történt a költés.)

Másnap Hencz Péter már sötétben elfoglalta a kint hagyott lest, melyben késő délutánig végzett megfigyelést. Egy bíbicnyi fiókát vezettek a szülők. A védelmet adó növényzet szélén szedegettek, bármilyen gyanús jelre a növényzetbe húzódtak. Egy rétisas megpróbálta a fiókát predálni, ellene bátran védték a szülők. (Mivel a fészekben záptojás nem volt, valószínűsítjük, hogy mindkét fióka kikelt, az egyik elpusztult, talán a rétisas által.) Sikerült a szülőkről és a fiókáról bizonyító felvételeket készíteni.

A költés eddigi titokban tartását célszerűnek tartottuk a család nyugalmának biztosítása érdekében, hogy ne hagyják el a területnek ezen biztonságos részét.
A költésről szóló beszámolóval a más területeken történő esetleges fészkelés bizonyításához kívántunk segítséget nyújtani.

Köszönjük a pár védelmében végzett munkát Belső Angélának, Fellner Zoltánnak, Zábrák Károlynak.

Leírás és képek az alábbi honlapokon tekinthetők majd meg:
-       www.kaufmang.blogspot.hu
-       www.penyafoto.blogspot.hu

Dr. Kaufman Gábor - Hencz Péter – Kovács Attila


A szülők a növényzetben




A fészek







Míg ketten a fészeknél voltunk, a többiek távolabbról figyeltek. A másnapra készített les. A hím daru több kört repült körülöttünk, a tojó végig a csibével volt.




Hencz Péter másnap reggeli képei a darucsaládról, illetve a fiókára támadó rétisasról