2018. augusztus 8., szerda

Belépve a nyárba


Egy újabb bejegyzés az idei évről.

Nagy élmény volt Novák Laci – nemzetközi hírű természetfotós – barátomnál a Balaton-felvidéken a lappantyúk megfigyelése. Laci évek óta kutatja és fotózza e kiválóan rejtőzködő, éjszakai életmódot folytató titokzatos madár életét. Köszönöm, hogy egy nyári délután megosztotta velem tapasztalatait, megmutatva a faj élő- és fészkelőhelyeit. Először az élőhelyeket néztük végig, majd az esti szürkületben meglestünk két fészkén gubbasztó madarat, hallgattuk a hímek pirregő hangját és gyönyörködtünk esti repkedésükben. Az itt látottakat igyekszem hasznosítani a Déli-Bakony lappantyú élőhelyein, bár az a fanatizmus, sok munka és kitartás amivel Laci ezt a fajt kutatja, szerintem belőlem hiányzik.

Kezdésnek egy pár évvel ezelőtti lappantyú képem a Kab-hegyről

Az élőhely




Egy korábbi fészkelőhely

Laci esti fotózásra készen

Lappantyú a fészkén


Egyetlen esti képem

Egy másik emlékezetes élmény volt az ugartyúk fiókáját látni. Kocsér mellett az út közelében vettem észre két madarat. Az egyik elsétált, a másik lelapult. Próbáltam pár képet csinálni, így a lapulóhoz közeledtem. Egy ideig lapult, majd sérültnek tettetve magát ment odébb, így gondoltam, hogy fészket, vagy fiókát félt. Egy fióka lapult a ritkás növények között a földön. Pár kocka után gyorsan visszamentem a kocsihoz. 


Az elmúlt bejegyzésekből a ragadozók zömmel kimaradtak, így ezt igyekszem némileg pótolni.
Néhány réti sas kép, illetve az egyik közeli fészek anyányi fiókája május végéről.




Barna rétihéják















A hamvas rétihéját védelmével idén is kiemelten foglalkoztunk. Többen és több napot rászánva felderítettük a revírt foglaló párokat, betájoltuk a fészkeket, a veszélyeztetetteket kikaróztuk, bekerítettük, a fiókát színes gyűrűvel megjelöltük, majd igyekeztük visszaellenőrizni a költések sikerességét. Peti, T.Zoli, F.Zoli, Zsolt, Balázs, Imre, Csabi, Anna stb. és jómagam nem kevés energiát és  időt fordítottunk a védelemre. A költési sikeresség szokás szerint gyenge volt, eddig három biztosan kirepült fiókát sikerült megfigyelni.



 







 

Peti a fészek mögött (a fészek bekerítése miatt mentünk oda)

Három kis fióka és egy záptojás


Pár nap múlva a vadászok lőnyiladékot szárzúztak az aranyvesszőbe. Nem elég a kaszálási tilalom elrendelése a földhasználó irányába, a vadásztársaságot is értesíteni kellene... (Kivéve, ha negatív a vadászok ragadozómadarakkal szembeni szemlélete, ami még ma is gyakori. Sajnos a jelenlegi vadászati vezetés és a vadásztanfolyamon oktatók sem ragadozóismerettel, sem objektív szemlélettel nem rendelkeznek....)

Gyűrűzéshez készülődve

A bekerített fészekben csak egy fiókát találtunk, így ő kapott gyűrűt. Sajnos kirepülés után is csak őt találtuk vissza.



Egy, a fiókának hozott zsákmány (megkopasztott, fej nélküli énekes madár).

A kirepült fiatal

Létrás varjúcsapda működés közben. Egy másikba a csalimadarakra fiatal, tavalyi kelésű tojó héja vágott be, melyet szabadon engedtem (jobb lábán maszek gyűrű, felirat nélkül, levenni a helyszínen nem tudtam).



Egy barna kánya


Az idén különösen sok darázsölyvet láttam, néhányat fotóztam is. Bár a Bakonyban és a Bakonyalján gyakori és elterjedt a faj, mégis meglepett, hogy szinte minden kiterjedtebb erdőben jelen van.









Darázsölyv pár

Darázsölyvek és kígyászölyv


Egy másik öreg tojó kígyászölyv

Megroppantott erdei sikló

Immatur kígyászölyv

Több megkeresés érkezett hozzám az ország különböző pontjairól daruügyben, hogy volt-e újabb költés a Marcal-mentén. Röviden összefoglalom az idei év eseményeit: A pár február elején jelent meg a területen, táncoltak, több helyen felbukkantak. Március végén egy mocsár szélén láttam őket párzani. Április közepén megtaláltam a költőhelyet, ekkor már zajlott a kotlás. Két hét múlva megkerestük a fészket, mert a madarak viselkedése  - számunkra – bizonytalan volt, hol itt, hol ott „néztek fel” a növényzet közül. Megtaláltuk a távolról betájolt fészket két tojással, valamint a másik helyen - a fészektől kb. 50 méterre – egy hasonló, sásból épített „dombot”, ami valószínűleg a kakas pihenő és őrhelye lehetett. Így már lett magyarázata a „két helyen” jelen lévő madaraknak. Elgondolkodtató, hogyha csak az egyiket találjuk meg, akkor milyen téves következtetéseket vonunk le a költéssel kapcsolatban. A következő ellenőrzésre a fiókák kelése után került sor. A szülők a mocsárban voltak, szokás szerint a tojó bujkált, a kakas őrködött.  Megmutattuk a két helyet a nemzeti park munkatársának. A valódi költőhelyet ekkorra vaddisznók már feldúlták, a másik kupacot tovább magasították a madarak. Ezután egy hónap szünet következett, a madarak a növényzetben rejtőzködtek. Június közepétől kerültek elő, ekkor a mocsár melletti kaszálón szedegetett a két öreg, sajnos már fiókák nélkül. Így az idei költés nem lett sikeres. A szülőpár még egy hónapig itt tartózkodott. Reméljük a jövő év sikeresebb lesz számukra.

Darvak párzása



Réten táplálkozó darukakas

A 2018-as fészek


Az "őrdomb"

A pár július elején