2019. augusztus 26., hétfő

Kígyász

Második bejegyzés a kígyászölyvről szól. Számomra kiemelt faj, rejtett életű, fenséges madár. Szerencsére egyre többet tudunk meg róluk, táplálkozásukról, fészkelésükről, szokásaikról, élőhelyükről, igényeikről. Nálunk Lajos, Attila, Pali és én, a Kiskunságban Zoli, Peti és Marci, a Hortobágy környékén Papi és Miki foglalkozik kiemelten a fajjal. Az eredmények látványosak, az intenzív kutatásnak hála többszörösére emelkedett a kiskunsági és a bakonyi ismert párok száma. Mindehhez Béres István zempléni kutatásai adták az alapot, mely szerint a faj elsősorban fenyőn és nem fagyöngyön költ. Mind nálunk, mind a kiskun területen csak fenyőn találtuk mi is a fajt. Lehet, hogy fagyöngyön is van, de nálunk biztosan ritkán és kis százalékban fordulhat ez elő.
Volt szerencsém idén néhány napot Zoliékkal a Kiskunságban tölteni a fajt kutatva. Sok érdekes élményt szereztem. Amúgy is rendszeresen megosztjuk a tapasztalatainkat, de a helyszínen látni mindig más. Néhány képet mutatok be az évről:


Kiskunsági élőhelyfotók








Madarak innen-onnan. Az első két képen immatur, még nem ivarérett madár a kiskun területekről.


A hím madár az egyik revírből


és a tojó

 

Két másik tojó




A revírekben kivedlett tollakat és köpeteket is gyűjtöttünk. A tollak genetikai vizsgálatra, a köpetek táplálék vizsgálatokra kerülnek.  Számomra különösen a köpet volt érdekes, nem láttam még ilyet. Kerek képletek, hüllők pikkelyeiből állnak, csak egyben láttunk emlősszőrt és maradványt.


Egy általunk - nagy nehézségek árán - megtalált fészek és a kb. négyhetes fióka.

Egy másik revír, ahol a fióka gyűrűzésére is sor került.





Egy tojó kígyász röpképe már "hazai pályán"

Tavalyi kép egy etetésről

Ugyanezen fészek már kirepült idei fiókája

Múlt heti kép a Marcal-völgyből. Egyre több immatur madár kerül itt is szem elé.

Búcsúzóul ...

2019. augusztus 22., csütörtök

Darázs

Néhány bejegyzésben igyekszem összefoglalni az idei nyár eseményeit.

Az első írás a darázsölyvről szól.

Néhány kép erről a szép, táplálék-specialista ragadozóról. Mind nálunk a Bakony és a Balaton-felvidék erdeiben, mind a Kiskunság területén kifejezetten gyakori, a megfelelő élőhelyeken általam rendszeresen látott faj.







A bejegyzés apropóját az adja, hogy július elején egy lakott darázsölyv fészket találtam a Széki-erdőben. (Megjegyzem, hogy több évtized alatt sem találtam annyi aktív fészket, hogy egy kezemen ne tudnám megszámolni... Persze utólag, télen jópárat, de következő években ezek a párok már máshol költöttek...) A fészek ritkás tölgyes fáján, kb. 10 méter magasan, oldalágon épült. Két pelyhes fióka kuksolt benne.


A fészek peremén és a fészek alatt tenyérnyi darázslépek utaltak a faj kedvenc eledelére

 A két fióka egy héttel később.


A darázsölyvre jellemző erős láb már a fiókánál szembeötlő

Nagyon érdekes volt a két fióka színezetének eltérősége.  Míg az egyik középbarna tollakat növesztett, addig a másik tollainak vége fehéren szegett, megjelenése foltos jellegű mintázatot mutatott.


Léppel szállt be a tojó etetni. Sajnos rövid ideig maradt. (Csak három órát tudtam tölteni a jól álcázott lesben egy délután.)

 A hím is beült egy közeli ágra a les elé rövid időre nézelődni.



A fiatalok


Újabb hét múlva a két fióka színezete még jobban eltért. Az egyik egyszínű barna, mellén fehér folttal, a másik sötétebb, enyhén csíkos mellel, fehér foltokkal, szem környéki maszkkal.


A következő ellenőrzésre (július 29.) a fiatalok már kirepültek, a szomszédos fákról rebbentek el. Az addig teljesen hangtalan és csak a fák között rejtve közlekedő szülők viselkedése rögtön megváltozott, hangosan féltettek és bátran keringtek az erdőfolt felett. A képeken a hím látható.




Másfél hét múlva a fiatalok még a szűk revír fái tetejéről kiabáltak, közben a hím léppel érkezett etetni. Újabb hét múlva a család már nem volt a környéken.


Hasonló szép élményeket Mindenkinek.