Második bejegyzés a kígyászölyvről szól. Számomra kiemelt faj, rejtett életű, fenséges madár. Szerencsére egyre többet tudunk meg róluk, táplálkozásukról, fészkelésükről, szokásaikról, élőhelyükről, igényeikről. Nálunk Lajos, Attila, Pali és én, a Kiskunságban Zoli, Peti és Marci, a Hortobágy környékén Papi és Miki foglalkozik kiemelten a fajjal. Az eredmények látványosak, az intenzív kutatásnak hála többszörösére emelkedett a kiskunsági és a bakonyi ismert párok száma. Mindehhez Béres István zempléni kutatásai adták az alapot, mely szerint a faj elsősorban fenyőn és nem fagyöngyön költ. Mind nálunk, mind a kiskun területen csak fenyőn találtuk mi is a fajt. Lehet, hogy fagyöngyön is van, de nálunk biztosan ritkán és kis százalékban fordulhat ez elő.
Volt szerencsém idén néhány napot Zoliékkal a Kiskunságban tölteni a fajt kutatva. Sok érdekes élményt szereztem. Amúgy is rendszeresen megosztjuk a tapasztalatainkat, de a helyszínen látni mindig más. Néhány képet mutatok be az évről:
Kiskunsági élőhelyfotók
Madarak innen-onnan. Az első két képen immatur, még nem ivarérett madár a kiskun területekről.
A hím madár az egyik revírből
és a tojó
Két másik tojó
A revírekben kivedlett tollakat és köpeteket is gyűjtöttünk. A tollak genetikai vizsgálatra, a köpetek táplálék vizsgálatokra kerülnek. Számomra különösen a köpet volt érdekes, nem láttam még ilyet. Kerek képletek, hüllők pikkelyeiből állnak, csak egyben láttunk emlősszőrt és maradványt.
Egy általunk - nagy nehézségek árán - megtalált fészek és a kb. négyhetes fióka.
Egy másik revír, ahol a fióka gyűrűzésére is sor került.
Egy tojó kígyász röpképe már "hazai pályán"
Tavalyi kép egy etetésről
Ugyanezen fészek már kirepült idei fiókája
Múlt heti kép a Marcal-völgyből. Egyre több immatur madár kerül itt is szem elé.
Búcsúzóul ...
2019. augusztus 26., hétfő
2019. augusztus 22., csütörtök
Darázs
Néhány bejegyzésben igyekszem összefoglalni az idei nyár eseményeit.
Az első írás a darázsölyvről szól.
Néhány kép erről a szép, táplálék-specialista ragadozóról. Mind nálunk a Bakony és a Balaton-felvidék erdeiben, mind a Kiskunság területén kifejezetten gyakori, a megfelelő élőhelyeken általam rendszeresen látott faj.
A bejegyzés apropóját az adja, hogy július elején egy lakott darázsölyv fészket találtam a Széki-erdőben. (Megjegyzem, hogy több évtized alatt sem találtam annyi aktív fészket, hogy egy kezemen ne tudnám megszámolni... Persze utólag, télen jópárat, de következő években ezek a párok már máshol költöttek...) A fészek ritkás tölgyes fáján, kb. 10 méter magasan, oldalágon épült. Két pelyhes fióka kuksolt benne.
A fészek peremén és a fészek alatt tenyérnyi darázslépek utaltak a faj kedvenc eledelére
A két fióka egy héttel később.
A darázsölyvre jellemző erős láb már a fiókánál szembeötlő
Nagyon érdekes volt a két fióka színezetének eltérősége. Míg az egyik középbarna tollakat növesztett, addig a másik tollainak vége fehéren szegett, megjelenése foltos jellegű mintázatot mutatott.
Léppel szállt be a tojó etetni. Sajnos rövid ideig maradt. (Csak három órát tudtam tölteni a jól álcázott lesben egy délután.)
A hím is beült egy közeli ágra a les elé rövid időre nézelődni.
A fiatalok
Újabb hét múlva a két fióka színezete még jobban eltért. Az egyik egyszínű barna, mellén fehér folttal, a másik sötétebb, enyhén csíkos mellel, fehér foltokkal, szem környéki maszkkal.
A következő ellenőrzésre (július 29.) a fiatalok már kirepültek, a szomszédos fákról rebbentek el. Az addig teljesen hangtalan és csak a fák között rejtve közlekedő szülők viselkedése rögtön megváltozott, hangosan féltettek és bátran keringtek az erdőfolt felett. A képeken a hím látható.
Másfél hét múlva a fiatalok még a szűk revír fái tetejéről kiabáltak, közben a hím léppel érkezett etetni. Újabb hét múlva a család már nem volt a környéken.
Hasonló szép élményeket Mindenkinek.
Az első írás a darázsölyvről szól.
Néhány kép erről a szép, táplálék-specialista ragadozóról. Mind nálunk a Bakony és a Balaton-felvidék erdeiben, mind a Kiskunság területén kifejezetten gyakori, a megfelelő élőhelyeken általam rendszeresen látott faj.
A bejegyzés apropóját az adja, hogy július elején egy lakott darázsölyv fészket találtam a Széki-erdőben. (Megjegyzem, hogy több évtized alatt sem találtam annyi aktív fészket, hogy egy kezemen ne tudnám megszámolni... Persze utólag, télen jópárat, de következő években ezek a párok már máshol költöttek...) A fészek ritkás tölgyes fáján, kb. 10 méter magasan, oldalágon épült. Két pelyhes fióka kuksolt benne.
A fészek peremén és a fészek alatt tenyérnyi darázslépek utaltak a faj kedvenc eledelére
A két fióka egy héttel később.
A darázsölyvre jellemző erős láb már a fiókánál szembeötlő
Nagyon érdekes volt a két fióka színezetének eltérősége. Míg az egyik középbarna tollakat növesztett, addig a másik tollainak vége fehéren szegett, megjelenése foltos jellegű mintázatot mutatott.
Léppel szállt be a tojó etetni. Sajnos rövid ideig maradt. (Csak három órát tudtam tölteni a jól álcázott lesben egy délután.)
A hím is beült egy közeli ágra a les elé rövid időre nézelődni.
A fiatalok
Újabb hét múlva a két fióka színezete még jobban eltért. Az egyik egyszínű barna, mellén fehér folttal, a másik sötétebb, enyhén csíkos mellel, fehér foltokkal, szem környéki maszkkal.
A következő ellenőrzésre (július 29.) a fiatalok már kirepültek, a szomszédos fákról rebbentek el. Az addig teljesen hangtalan és csak a fák között rejtve közlekedő szülők viselkedése rögtön megváltozott, hangosan féltettek és bátran keringtek az erdőfolt felett. A képeken a hím látható.
Másfél hét múlva a fiatalok még a szűk revír fái tetejéről kiabáltak, közben a hím léppel érkezett etetni. Újabb hét múlva a család már nem volt a környéken.
Hasonló szép élményeket Mindenkinek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)