Az eltelt nyár több hete forró kánikulai napokkal telt, amikor az ember szívesebben marad egy légkondícionált irodában, vagy egy hűvös lakásban, minthogy fényképezőgéppel a mezőn barangoljon. Persze a "bezártság" csak ideig-óráig elviselhető, így még hőségben is ki-kinéztem a kertbe, hogy a levendulákon és más virágokon van-e néhány fotótéma a rovarok világából. A rövid, pár perces "túrák" képeiből válogattam e bejegyzés képeit. Kevés kommentárt főzök hozzájuk, mert nem értek a rovarokhoz (...sem).
Először a kertben készült néhány kép a levendulabokrok látogatóiról. Nemcsak a lepkékre, sokkal inkább a darazsakra és vadméhekre vadásztam. Sok kép közül csak néhány lett elfogadható. Érdekes és szép fajokkal találkoztam.
A szenderek mindig vonzottak. Ha már kolibrink nincs, szerencsére itt vannak nekünk e repülőművészek. A kacsafarkú szender a leggyakoribb. Petúniáinkat rendszeresen látogatja. Az egyik virágban egy karolópók vert tanyát.
A nagyobb termetű fajok alkonyat után érkeznek a mályvára, levendulára, petúniára. Zúgó repüléssel járnak virágról virágra. Sok próbálkozásból egy elfogadható fagyalszender kép.
Szintén próbálkoztam repülő szitakötők fotózásával.
Egy hangya az udvarból. Ennek a fajnak egyedei elérik a centiméteres méretet.
Szúnyoglárvák egy pocsolyában
Egy másik látványos rovarcsoport: kabócák
Amilyen vonzó a virágzó levendula, ugyanolyan rovarlegelő az aranyvessző is. Nektárját bogarak, lepkék, darazsak fogyasztják, jó alkalmat adva néhány fotó készítésére.
A forróságban a pocsolyák környéke sok lepkét vonz. Főleg boglárkalepkék, de más fajok is akadnak.
Sáskák. Az első képen a nálunk, a Bakonyalján elég ritka kékszárnyú sáska.
Kisalföldi képek a sisakos sáskáról. Elég nagytermetű faj, az ember lába alól zúgó röptével rebben tova. Észrevenni csak így lehet, a növényzet között mimikrije rendkívül jól elrejti.
A vaddohány virágzásakor szintén nagy a rovarforgalom. Ez az invazív özönnövény órási károkat okoz az ökoszisztémában. Az aranyvesszőhöz hasonlóan betelepülését a méhészeknek köszönhetjük. Amilyen hasznosak a méhek, sajnos a méhészek egy része környezetünk lerombolásért felelős, némi haszon miatt felbecsülhetetlen károkat okozva a természetnek.
Tőrösdarazsak. A képek a Kiskunságban készültek augusztusban. 8-10 vaddohánytő kezdett virágozni, melyen ottlétem mindhárom napján folyamatosan rajt voltak a sötétszárnyú és az óriás tőrösdarázs is.
A virágokat lepkék is látogatták, rájuk pedig lódarazsak vadásztak. A lódarazsak minden virágon lévő rovart (poszméhet, tőrösdarazsat, lepkét) hátulról rárepülve megtámadtak. A lepkéket szürkés színük miatt kevésbé fedezték fel, a többieket több támadás érte. A nagyobb rovarokat azonnal el is engedték, de a lepkéket elkapva azokkal a közeli akácfa lombjára repültek. Ott a zsákmányt szétmarcangolták, szárnyaikat lerágták, a testet rágóikkal végigrágták, majd a maradt "húsgombóccal" elrepültek fészkük irányába.
Övesbagoly lepke
A nyárvége egyik kedvenc témája a láprétek rovarvilága. Darázs- és karolópókók, tarkalepkék, érdekes darázsfajok, tűzlepkék, ritka hangyaboglárka fajok kerülhetnek utunkba.
Zárásként két emblematikus bogárfaj a Bakonyból. Ezzel a nagy hőscincérrel egy tölgyes szélén találkoztam augusztusban. Néhányszor összeakadtam már a fajjal, de ez az egyed hatalmas volt, óriási csápokkal, jóval nagyobb az eddig látottaknál. Sok időt nem hagyott a fotózásra, hangos zúgással elrepült. (Nem akartam egy fotó kedvéért a levegőből lecsapni.)
Szarvasbogarak. Egy sérült tölgy oldalán a nedvet szívogatták. Több nap megnéztem őket, kitartóan ott voltak. Az egyik nagy termetű hím egy nőstény felett helyezkedett, védelmezve a többi hímtől. A három pár láb ernyőként védte a kiszemelt arát. Más hím közeledtére a hím abba az irányba fordult, de a nőstény fölül nem tágított. Nem érdekelték a néha rajta mászkáló lódarazsak sem, melyek szintén a fa nedvét fogyasztották, illetve néhány rovarra (rózsabogár, kis színjátszó lepke) hevesen rátámadtak. A szarvasbogarak párzását is többször sikerült megfigyelni.
