Hosszú szünet után újra egy képes bejegyzés, röviden pótolva az elmúlt időszak történéseit.
Téli hangulat.
Elsőnek néhány kép telelő erdei fülesbaglyokról a környékről.
A téli etető elmaradhatatlan képei. Sok napraforgót etettem el idén is, mégis az az érzésem, hogy egyre kevesebb az etetőre járó madár. Főleg a tengelicek és zöldikék mutatkoztak kevésbé, cinegéből még szép számmal volt e télen is.
Néhány fenyőpinty is mutatkozott. A közeli erdőszélen néhány százas csapata is volt pár hétig, de az etetőre csak néhány madár járt be.
A meggyvágók változó számban (2-10 példány) mutatkoztak. Számuk a tavaszra nőtt meg. Nagy örömömre egy pár leköltött az etetőt tartó körtefán (erről a bejegyzés későbbi részében még írok).
Egy holló a sok közül. Inváziójuk tovább tart, felénk messze a leggyakoribb nagytestű madarak.
Fiatal vándorsólyom tojó egy öreg kékes rétihéja hímmel kering Ajka közelében egy februári napon.
Egy másik fiatal vándorsólyom, mely egy magevő csapatra vágott rá. Nem fogott semmit, de jól szétzavarta az énekeseket. Tempósan repült tovább.
Átlépve a tavaszba
A rendkívül száraz tavasz rányomta a bélyegét a tavaszi vonulásra is. Bár néhány csapat bíbic és pajzsoscankó mutatkozott, de a korábbi récetömegeknek nyoma sem volt. Igaz a korábban tocsogós réteken minimális víz mutatkozott, majd szinte mind kiszáradt.
Egy aranylile. Több helyen megjelentek a környéken. Nem csak a Marcal-völgyében, de más legelőkön és kaszálókon is. A kép egy lucernatarlón készült Devecser mellett, itt négy példány tartózkodott.
Sárgafejű királyka
Mivel a rétek kiszáradtak, a környékbeli tavak adtak madaras témákat a tavasz derekán. Kormoránok, búbos vöcskök, récék, gémfélék mutatkoztak.
Revírharc két búbos vöcsök között. A következő képen már egy pár udvarol egymásnak.
Hím bakcsó
Szürkegém az úton. Alig akarta az autót tovább engedni.
Szürkegém törpeharcsával. Sajnos egyre több vizünkben ez az invazív hal adja a tömeget, így a madártáplálékot is. Idén láttam barna rétihéja karmában is és kormoránok is gyakran zsákmányolták.
Az egyik tónál sikerült néhány böjti és csörgőrécét közelre becserkészni...
Réticankók
Gólyatöcs és piroslábú cankó
Sárgalábú sirály
Talán legszebb sirályunk, a szerecsensirály. Régen nem is költött hazánkban, évtizedekig nagyon ritka volt, ma már szinte közönséges költőfaj a sirálytelepeken.
Gólyapár életképek
Darucsalád tavaszi vonuláson. Ekkor még egyes családok együtt vannak, a költőhelyre érkezést követően válnak el a szülők és a tavalyi fiókák útjai.
Molnárfecske egy sárgyűjtő hely mellett.
Az idei marcali kérészrajzást nagyon vártam. Minden évben jó élményeket ad, főleg kabasólymok és kékvércsék közeli megfigyelését lehetővé téve. Az élmény idén sem maradt el. Erős rajzás volt, talán ezért a sólymok nem voltak már délután túl aktívak. Páran jóllakottan gubbasztottak néhány kiszáradt nyárfán. A kárpótlást a szerkők jelentették. Fehérszárnyú és kormos szerkők mintegy húszfős csapata vadászta napokon át a kérészeket.
Egy tavaszi barna rétihéja hím
Öreg héja kering ellenfényben
A "kistestvér", a karvaly. Télen két példány rendszeresen járőrözött az etetőm környékén. A költési időszakban viszont jóval kevesebbet láttam, mint korábbi években (igaz a kisebb madarak száma is erősen megfogyott).
Vörös vércse tojó
Fiatal parlagi sas, sajnos ellenfényben. (de legalább a környéken készült a kép)
Kígyászölyvek. Sajnos a tömeges fenyőpusztulás ezt a fajt rendkívüli módon érinti. A felmérések java még előttünk van, így az idei évet még nem értékelném, de nem tűnik túl rózsásnak a helyzet.
Egy kaba (csak hogy ő is szerepeljen)
A másik kiemelt faj, a hamvas rétihéja. Az idén a szokásos dunántúli területek mellett Biharban is felmértük egy lelkes csapattal az állományt. Szerencsére találtunk párokat.
Öreg tojó példányok
Öreg hímek
Halászsas Pápa közelében egy tónál
Darázsölyvek. Az ismert környékbeli revírekben idén is láttam őket mozogni, bár az ország több pontjáról lehetett olvasni az állomány csökkenését vélelmező adatokat.
Néhány fotó a költési időszakból. A közelben költő rétisas pár az idén egy fiókát repített.
Kotló uhu, valahol a Bakonyban. Két fióka sikeresen felnevelődött.
Környékbeli fekete gólyánk. Idén már harmadik éve volt sikertelen a költés.
Barna rétihéja és tojásos fészke.
A pár
Egy hím zsákmánnyal
A revír mellett felgallyazott rétisasnak nem igazán örült a rétihéja hím
Két hamvas rétihéja hangulatkép ellenfényben
Zsákmány (gyík) átdobása egy bihari költőpárnál
Nemrég kirepült fiatal vörösvércse
Nemrég kirepült fiatal kerecsensólyom
Kuvik az alkonyatban
A már említett meggyvágó költés a kertben. Négy zöldes tojás volt a fészekben.
A fészek 3 méter magasan épült.
Kotló meggyvágó. A család mozgása, beszélgetés, kertészkedés nem zavarta. A fa alatti fűnyírások idejére azért elrepült, de amint befejezem, pár perc múlva már kotlott.
A fiókák a fészekben. A kép készítése után három nappal kirepültek.
Gyurgyalag egy földút széli alacsony "partfalon"
Kékbegyek. Több párt is találtam az idén.
Ez a hím június elején intenzíven énekelt, míg párja (következő kép) az első költésből kirepült fiókáikat etette.
Sárga billegető, cigánycsuk. Sajnos feltűnően egyre fogy a számuk.
Kis őrgébics Biharból, tövisszúró gébics "itthonról".
Sárga billegető reptében
Egy daliás fácánkakas
Végezetül a bihari túra néhány képe. Estefelé hangos kiáltásokkal repkedő ugartyúk. Szállásunk mellett két pár is mutatkozott.
Túzokkakas és rejtőzködő túzoktyúk a fűben.
Zárásként mégis egy hazai májusi kép a Hegyestűvel a hátterében...
