2015. október 22., csütörtök

Október - Egerészölyv (Buteo buteo)

Leggyakoribb ragadozómadár fajunk. Utak mentén, réteken, tarlókon, erdőkben egyaránt gyakran találkozunk vele.
Közepes termetű, zömök, nyugodt röptű madár. Színezete felülről barna, alulról több-kevesebb rajzolattal tarkítottan világostól a sötétbarnáig egyedenként változatos tollazatú. Ritkán alul fehér, vörös, vagy fekete példányok is előfordulnak.
A levegőben nyugodtan kering, sokszor egy helyben szitál, gyakran oszlopon, fán, bokron, földön ülve láthatjuk. Vijjogó hangját gyakran hallatja. Tápláléka főleg mezei pocok, de természetesen néha egyéb apró állatokat is megfog. Nagyobb zsákmányra nem vadászik, felnőtt nyúlra, fácánra veszélytelen. Láttam már süldő patkányt, vakondot, siklót és szöcskét is fogni. Télen rájár a dögre is.
Egész évben előfordul nálunk, az állomány egy része állandó, más része rövidtávú vonuló, kóborló. Jó táplálékkínálatú helyeken (pl. nyáron tarlók, télen lucernatáblák) sok példány összegyűlhet. 
Nagyméretű gallyfészket épít. Fészkét egyéb ragadozómadarak és baglyok is elfoglalhatják, de előfordul, hogy az egerész költ eredetileg rétisas, kígyászölyv, héja, vagy darázsölyv által rakott fészekben. Nászrepülését márciusban csodálhatjuk meg, amikor a pár magasra köröz, majd szakaszokat zuhanva látványos bemutatót tart. A költés kezdete március vége-április, tojásainak száma általában 2-4. Fiókái júniusban repülnek ki. A fiatalokat nyáron még nem kopott, friss tollazatuk alapján lehet felismerni.
Gyakran kerülnek kézre sérült példányai. Az áramütés és a járművel ütközés a leggyakoribb probléma, de legyengült fiatal egyedek, mérgezett, vagy meglőtt példányok is előfordulnak sajnos néha. Még mindig vannak vadászok és galambászok akik rendkívüli butaságtól hajtva irtják a ragadozó madarakat.
Az egerészölyv állománya országosan stabil, 10-15 ezer pár közé tehető, de a pocok-gradációkhoz igazodva ingadozik. Nálunk a Bakonyalján az utóbbi 3-5 évben szerintem szemmel láthatóan csökkent. Magyarországon műholdas jeladóval ellátott öreg hím példány mozgását követve kiderült, hogy egész évben nagyon kis területen (szinte csak a revír környékén) mozgott, ugyanakkor van finn jelölésű nálunk kézrekerült madár, mely több mint 2000 km-t tett meg. Ugyancsak gyűrűzés alapján tudjuk, hogy életkora meghaladhatja akár a 20 évet is. A következő évek a nagytestű madarak műholdas jeladós nyomonkövetésével lehetőséget adnak arra, hogy ezek vonulását, mozgását, területhasználatát az eddigieknél sokkal jobban megismerjük.
2012-ben hazánkban az év madara volt. Védett, természetvédelmi értéke 25.000,- Ft.


Kilátópontról, szitálva, vagy alacsonyan repülve les a pockokra










Röpképek






















Fészket tatarozó madár

Fészek fiókával


Az alumínium gyűrű mellett feltett színes műanyag gyűrű lehetővé teszi a madár azonosítását messziről távcsővel is annak megfogása nélkül

A termikekben több madár összegyűlhet. A Somló déli oldalán a gerincnél kialakuló termikben nyár végén, ősz elején gyakran 10-15 madarat látni egyszerre keringeni


Jellegzetes "útszéli" képek








2015. október 13., kedd

Dámbarcogás

Október elejére a bőgés zömmel véget ért, elkezdődött viszont a dámok barcogása. A dámvad a legelegánsabb vadfajunk. Barna alapon fehéren pettyezett színezete, elegáns lapátos-csipkés agancsa vadfajként és parkok díszállataként régtől fogva népszerűvé tette. Van fekete és jóval ritkább fehér színű változata is. Míg a gím általánosan elterjedt, addig dámmal az országban szigetszerűen találkozhatunk. Ahova betelepítették és jól érzi magát, ott élőhelyéhez ragaszkodik, szaporodik, sőt kiszorítja onnan az egyéb vadfajokat. Szereti a homokos, meleg talajú területeket. Mind a Dunántúlon, mind az Alföldön erős állományai vannak (pl. Gyulaj, Lábod, illetve Guth, Gyula, Nagykőrös). Elvándorlásra nem hajlamos, sokszor a műutakon sem megy át, az egyik oldalon él, a másik oldalon nincs.
Bikája egy évesen csapos, majd kanalas, középkortól lapátos agancsot növeszt. Agancsát március-májusban veti, nyár végére növeszt újat, szaporodási időszaka az október. Ekkor a bikák korkantásszerő hangokat adva barcognak. Egymás mellett sétálva a másikat fenyegetik, néha össze is csapnak, területüket védik. A hímek egyénileg és kisebb-nagyobb csoportban egyaránt barcoghatnak. Míg a gímek bikái a tehéncsapathoz csatlakozva csapatbikaként háremüket őrzik és a teheneket követve mozognak, addig a dámbikák a tehenektől függetlenek. A barcogóhelyeken egymás közelében gödröket kaparnak, és az mellett, vagy abban fekve horkanásszerű hangokat hallatva várják a „szarvashölgyeket”. A tarvadak végigjárják a bikákat és a számukra legmegnyerőbbel párzanak. Ritkább dámállomány esetén a bika kíséri a csapatot és így barcog. Egyes bikák a váltók mentén kaparnak bizonyos távolságokban barcogóteknőket és ezeket végigjárva barcognak.
Nekem a Somogy megyei Lábodon volt alkalmam olyan dámbarcogást látni, hogy az előttem lévő erdőfoltban legalább 40-50 bika szólt. Több helyen él dámállomány Veszprém megyében is, itt is volt szerencsém megcsodálni őket. Néhány képpel szeretném a természet e nagyszerű eseményét bemutatni.

Színesedő októberi erdő fiatal dámmal

Másodéves csapos bika szaglássza a tehenek illatát

Megjelennek a különböző korosztályok




Egy szűk állású és egy a bal száron torz, nem lapátos agancsot viselő selejtbika


Barcogóteknőt kaparó és abban fekvő bikák





Tarvadcsapatot kerülegető bikák

Képek a Bakonyból


Lábodi hangulatok










Szintén Lábodon egy árokból fotózott csapat







Komoly fejdíszt viselő, az öregkor elején járó bika



Elejtett bikámmal (torz agancsú, féloldali lapátú bika)