Folytatva az idei év
eseményeit, külön bejegyzést szeretnék szentelni a tiszavirágzásnak. Régi
vágyam volt, hogy egy igazi rajzásban gyönyörködhessek. Közel tíz éve, egyszer
Tokaj felett már próbálkoztam, de akkor igazán intenzív rajzás abban a pár
napban nem volt. Mint már több éve, idén is tervbe vettem, hogy ha időm és
lehetőségem engedi, akkor két-három napot rászánok erre az eseményre. Innen a
Dunántúlról nem egyszerű csak úgy „odaszaladni”.
A családi dolgok úgy tűnt,
hogy idén is átírják a terveket, de a május végi-június eleji kánikulai
időjárás ugyanígy felborította a kérészek menetrendjét.
Június elején le kellett
utaznunk az Alföldre, s ekkor maradt három esténk, hogy – ha szerencsénk lesz –
megnézzük eme évente egyszeri, pár órás látványosságot.
Az első rajzás hírek pár
nappal korábbról, a Tisza-tótól szóltak, mintegy két héttel megelőzve a
szokásos június 20. körüli időszakot. Korábban a rajzás lentről, Szeged
környékéről indult, és a víz melegedtével pár nap alatt érte el a Felső-Tiszát.
Most rapszódikusan, hol itt, hol ott lehetett rajzásra számítani, de pontos
infókhoz sem a netről, sem máshonnan nem lehetett jutni.
Mivel hozzánk Tiszakécske
esett legközelebb, így első nap délután itt próbálkoztunk. Nagy sár,
ellentmondó, pár „bogárról” szóló hírek. Továbbmentünk Tiszabögre, de itt sem
volt jobb a helyzet. Irány még tovább, a vezsenyi révhez. Itt már bíztató hírek
voltak, illetve a délutánban néhány kérész már repdesett a víz felett. A révész
az előző napról a felső kanyar árnyékos oldalán jó rajzást említett, így itt
maradtunk. Egyre több rovar mutatkozott, elővettük a hajót (kajakot) és
felpumpáltuk. A következő egy órában nagyszerű és emlékezetes rajzásnak
lehettünk tanúi és élvezői, aminek egy hatalmas vihar és felhőszakadás vetett
hét órakor véget, a kérészeket és bennünket is elmosva. Az az egy óra még
nagyon jó lett volna…, de így is nagy élmény volt.
/Megjegyzem, a további két
nap próbálkoztunk Tiszalöknél, Tokajnál, stb., de néhány (pár tíz) rovaron
kívül mást nem láttunk, ezeket pedig módszeresen pár perc alatt levadászták a
balinok, domolykók és jászkeszegek a víz tetejéről./
Sajnos az erős sodrás
(állandóan eveznem kellett), a rovarok gyors repülése, a hely adottsága (nem volt igazán jó,
ellenfényes szakasz), az érkező vihar és felkészületlenségem
miatt igazán jó fényképeim nincsenek. Talán majd legközelebb… A hangulatot viszont néhány képpel és egy pár perces videóval
szeretném visszaadni. A videó a rajzás végéről a kompenzációs repülést mutatja be, a mikor a
nőstények 1-2 km-t felfelé repülnek a víz felett, hogy ott vízre hullva, utolsó
aktusként petéiket a folyóba engedjék. Mire a peték a meder aljára szállnak, a
víz nagyjából addig sodorja le őket, ahol szüleik fejlődtek és keltek ki az
iszapból.
Fogadjátok szeretettel a
Tisza e csodájáról készült néhány képet és videót.
Az első néhány tiszavirág
Először a hímek jelennek meg. Az iszapból kibújva a felszínre úsznak, itt kibújnak a lárvabőrből és repülve a partra igyekeznek. Az első példányokat a halak és madarak jórészt levadásszák. Mire a nőstények kikelnek a halak már jóllaktak.
A partra repült hím szubimágó újra vedlik, majd kifejlett rovarként a víz felett alacsonyan fel-le repkedve várja a nőstények megjelenését.
Egyre több tiszavirág lepi el a folyót, főleg a csendesebb folyású részeken
Egyre több párzó rovart látni
Kezdődik a kompenzációs repülés, az igazi rajzás
Jön a vihar
Zárásként a videó
