2020. június 21., vasárnap

Néhány madaras élmény

A május-június a legtöbb madarunknál a szaporodás időszaka. Ekkor kotlással, fiókák nevelésével vannak elfoglalva. Felesleges zavarásukat kerülve kihasználtam az alkalmat, hogy néhány faj életébe belesve pár fotót csináljak róluk. Ezeket az élményeket szeretném most megosztani.

Az elmúlt bejegyzésben már említett nyári ludak már anyányi fiókákkal mozognak. Az új generáció lassan önállóvá válik.

Egy őrködő szülő

Az idei fiatalok már anyányiak

Életképek



Egy télen meglőtt, sérült szárnyú nagylilik, mely hónapok óta a nyári lúdak csapatával mozog

Nem minden történet végződik happy end-del. A fekete gólya már legalább két hónapja üli a fészkét, valószínű tojásai terméketlenek, vagy bezápultak.

Egy nemrég ellenőrzött gyöngybagoly költőláda fiókákkal. A költőláda úgy van kihelyezve, hogy onnan csak a külső, szabad térbe repülhet ki a madár, a toronytér műanyag hálózással le van zárva.

Sajnos a toronyban egy két éve általunk gyűrűzött gyöngybagoly múmiáját is megtaláltuk. Betévedt a toronyba és nem találta a kiutat. Találtunk ugyanígy járt galambot és verebet is. A toronytérbe bejutást lehetővé tévő nyílást reményeink szerint megtaláltuk és természetesen megszüntettük.

Kadocsa barátom kertjében sok más madárfaj mellett nyaktekercs is költött. Röviddel a fiókák kirepülése előtt sikerült egy délutáni órát ott tölteni és egy bokor mellől álcaháló alól megfigyelni ezt a csodálatos apró harkályfélét.

A fiókák már gyakran nézegettek kifelé az odúból

Főleg hangyatojással szokott etetni

Etetés közben farkával támaszkodott az odú falán


A család nem sokkal látogatásom után sikeresen kirepült.

Kertünk kis poszátája. Első költésük a szomszédban volt, de a másodikra az egyik tiszafámat választották. A fészek négy napig készült, ekkor nagyon sokat mozgott a pár a kert fáin és bokrain, majd megkezdődött a kotlás és az aktivitás főleg hajnalra és késő délutánra korlátozódott.

A kis poszáta fészekalja

Balázs barátom több rönkodúját idén is elfoglalták a búbos bankák. Tudta, hogy régi vágyam erről a madárról néhány jobb fotót készíteni, így jelezte, hogy hogyan állnak a költések (köszönet érte!). Erre a nyílt helyen álló odúra esett a választásom egy hajnali fotózás erejéig.

Fotózás előtti délután útba ejtettem a helyet, benéztem a fényviszonyokat, a lessátor helyét, kiraktam egy beszállófát és rákukkantottam a fiókákra is.

Másnap fél ötkor már kint voltam. A sátor két perc alatt állt és én nyugodtan vártam a fejleményeket. A bankák (szalakóták, stb.) már nem éjszakáznak ekkora fiókákkal az odúban, az etetési aktivitásuk kora reggelre és késő délutánra koncentrálódik. Ahogy kivilágosodott megjelent a két szülő és elkezdte hordani az élelmet a fiataloknak. Főleg hernyókkal és különböző lárvákkal etettek 5-10 percenként. A lessátor beállítása röpképek készítésére nem adott lehetőséget, de néhány etetős és kiülős kép készült. Reggel nyolcra már haza is értem, nagyszerű élményekkel.






Ajka mellett egy útszéli deponált homokdombban 20-25 pár partifecske és 1 pár gyurgyalag telepedett meg. A partifecske felénk nem gyakori, megtelepedésük élményszámba megy. A domb elé tábla került kihelyezésre, mely felhívta a figyelmet, hogy ez partifecske és gyurgyalag költőhely, ne bántsák a dombot. (Megjegyzem ottlétemkor is a hátsó oldalról egy autó homokot markoltatott ki és szállított el a terület tulajdonosa. Bár jelezték, hogy a madarakat nem bántják, de ottlétemnek láthatóan nem igazán örültek.) Én közúton álltam és onnan, autóból figyeltem a madarakat.

Partifecskék:





A megfigyelés érdekessége (és főleg ezért írok róla), hogy egy molnárfecske folyamatosan a partifecskékkel mozgott és a falon tartózkodott. Különböző lyukakhoz ült le, néha a falon kapaszkodott, néha a homokból csipegetett. (Megjegyzem, biztosan nem fészekanyag gyűjtési szándék vezette, hiszen a sok esőtől mindenhol rengeteg sáros tócsa volt és a madár a homokcsipegetés után sem röpült el.) Többször vadászgatott a partifecskékkel a domb körül is. Ottlétemkor végig ezt csinálta. A partifecskék a saját költőüregük elől elzavarták, egyébként nem foglalkoztak a "rokonnal". (Ellentétben a dombra letelepedő tövisszúró gébics tojóval, melyet együttes erővel erősen riasztottak.) A megfigyelés egy bő óráig tartott, utána a szokásos napi vihar kezdett összeállni és én eljöttem.




Egy nemrég kirepített zöldküllő család egyik fiatal tagja.

Zárásként egy olyan friss rovarfotó, melynek nagyon örültem (repülő hím szarvasbogár)