Eltelt a 2020-as év. Különleges év volt, ezt mindenki érezhette. Remélem a járványt ez év végére végleg magunk mögött hagyjuk és nem a koronavírus lesz a fő téma. Van éppen elég gond e nélkül is. Melegedő és pusztuló bolygónk, az eltűnőben lévő élővilág intő jel és azonnali cselekvést igénylő tény. És tettek nincsenek. Még David Attenborough intő szavai is süket fülekre találnak a politikusoknál. Mindent elsöprő profit- és hatalomvágyat, személyes és csoportérdekek józan észt háttérbe taszító mivoltát, egyre vadabb rémálmok manifesztációját látjuk nap mint nap. Remélem mielőbb felébredünk...
Bocsánat a nem túl optimista kezdetért. Próbáljunk úgy élni (nem csak létezni, hanem tenni is), hogy javítsuk és előre vigyük világunk dolgait. Ehhez kívánok az évben minden olvasónak egészséget, elkötelezettséget és kitartást.
A decemberi szürkeség után az újév eddig eltelt három napja szép napsütéses órákat is adott, amit igyekeztem kihasználni. Ma a Somlón - bár január 3-át mutat a naptár - több lepke repkedett a lágy napsütésben. Nappali pávaszemet és Atalanta-lepkét is láttam. Valahogy ma nem hiányzott a fagy és a hó.... Az elmúlt napokban a környékbeli tavak és a Balaton-felvidék bazaltkúpjai közül néhányat látogattam meg. Most néhány képet mutatok be az elmúlt pár napról.
Téli cserlombos hangulat
Jégmadár
A tavakon nagyszámú tőkésréce mutatkozott. A gácsérok egyre színesebbek, lassan nászruhát öltenek. Viselkedésükön is érződik a tavaszi hangulat, sokat hajtották egymást.
Az egyik tavon egy fütyülő réce pár tartózkodik. Nagy élmény volt figyelni és fotózni őket.
Nagybukókkal főleg a Balatonon találkozunk ilyenkor, de egyre gyakrabban víztározókon is feltűnnek. A faj terjed, a Duna mentén hazánkban is egyre több pár költ.
Kerceréce csapat Szigligetnél.
Szilveszteri nézelődés Füreden. Az enyhe idő miatt nem volt túl sok madár, de látni és fotózni való mindig akad. Szárcsa.
Horvát gyűrűs dankasirály. A színes gyűrűt távcsővel, vagy fotóról könnyű leolvasni.
A hattyúkon is figyelhetjük a gyűrűket. Ennél a fajnál színes láb, vagy nyakgyűrűt használnak a madarászok.
Dolmányos varjú
Egy érdekes hangulatkép nagy kócsaggal a Lőrintei tóról.
Vörösbegy. Zömük vonuló, de jópár egyed nálunk telel.
Az őszapó. Cirregő hangjuk, csapatuk bokorról bokorra rebbenő egyedei kedves élményt jelentenek.
Csuszka és kis fakopáncs. Míg csuszkával szinte minden erdőben és parkban találkozunk, addig a veréb méretű harkályunk nálunk elég ritkán kerül szem elé. Ilyenkor télen, nagyobb cinegecsapatok közelében szoktam legtöbbször összefutni vele. A tojó kis fakopáncson egyáltalán nincs piros szín, a hím sapkáján van piros.
Sárgafejű királyka a kertünkben. A kecskerágón keresgélt szorgalmasan. Örökmozgó, nehezen fotózható madár. A magyar madárfauna legkisebb tagja.
Süvöltő tojó és hím. Kőrisfák közelében telelő, jellegzetes hangjuk alapján könnyen megtalálható madarak.
Csízek csapata égerfán.
Léprigó jellegzetes telelőhelyén, fagyöngyök között. Szép, napsütötte téli napokon halkan énekelgetnek is.
A telelő erdei fülesbaglyok felmérése most, január közepén következik. Néhány helyre ránéztem a hétvégén.
Kékes rétihéja hím. A tél jellegzetes madara.
Egy mókusfészek a Somlóról. A mókus nem csak fák odúiban, hanem saját maga által lobból épített fészekben is él. Akár több hasonló építmény is lehet egymás közelében.
Két mai verébfotó a kertből. A házi veréb hímje tiszta környezetben szép, színes madár, csak városokban tűnik egyszínű szürkésbarnának.
Havasi szürkebegyek. Kőbányákban, várromokon nálunk telelő faj. Ma fotóztam őket. Félénkségük a szokásos volt, tartották tőlem a két méteres távolságot...
Tegnapi élményem volt a bajszos sármányok fotózása. A Balaton-felvidék néhány bazalt tanúhegyén kis telelő csapatai rendszeresek. Két helyen is találkoztam 8-10-es csapatukkal.
A nap élménye számomra az előbbi kép elkészítése volt. Ránagyítva (lásd lent) látható, hogy a madár gyűrűs. Mivel a jobb lábon jelölték, ezért nem hazai gyűrűzésű egyed. Régóta gondolkodtunk rajta, hogy a nálunk feltűnő madarak a szűkebb (Balaton-felvidék hegyei) vagy tágabb (Bakony alkalmas helyei) környéken költő kilétszámú populáció tagjai, vagy telelni távolabbról idejáró madarak. Most úgy tűnik, hogy - legalább egy részük - messzebbről érkezik hozzánk.
Egy falunk határában telelő mezei pacsírta képével zárom a rövid bejegyzést.
