A Bakony és a Bakonyalja
leggyakoribb „ragadozó madara”. Intelligenciája, társas viselkedése, fizikai ereje,
táplálkozási szokásai alapján egyértelműen jogos itt foglalkozni vele. Közel
sem csak egy potyaleső dögevő, hanem egy nagyon tudatos vadász.
A legnagyobb termetű
énekesmadár fajunk. Tollazata fekete, farka reptében ék alakú, csőre robosztus,
hangja jellegzetes mély korrogás. Egyesével, párban, kisebb, de akár nagy
csapatokban is láthatjuk. Az év minden szakaszában jelen van, nincs olyan
terepnap, amikor ne találkoznék vele, függetlenül attól, hogy a Bakony hegyeit,
vagy a Bakonyalja rétjeit járom.
Bár Mátyás királyunk
címermadara és a középkorban gyakori volt, a huszadik századra második felére
állománya a mérgezések miatt drasztikusan csökkent, a Bakonyból kipusztult,
nagyon ritka madár lett. A nyolcvanas évek közepi első megjelenései szenzációt
jelentettek. Első költéseit sziklán figyeltük meg, 1991-ben a somlói vár alatti
sziklán találtam fészkelve, itt költött először a környéken. Ezután évről évre
elfoglalta először a sziklai fészkelőhelyeket, majd pár év után a bükkösöket,
utána jöttek a fenyvesek, tölgyesek, villanyoszlopok stb. Most ott tartunk,
hogy erdőben, fasorban, rét magányos fáján, nagyfeszültségű oszlopon mindenfelé
fészkel. Az idén a legtöbb új fészket égeres foltokban találtam, még a 8-as
főút mellett 50 méterre is. Még pár év és a lakott területeket is megpróbálja
meghódítani. Először kb. 15 km-enként telepedett meg, majd csökkenve 10, 5, 3
km volt a revírek mérete. Ma van ahol 1 km, de már semmin nem lepődök meg.
Intelligens és alkalmazkodó
madár, ellenség nélkül. A mérgezések megszűnésével, évi 3-4 fióka repítésével
populációja robbanásszerűen növekszik, melynek jelenleg nem szab gátat semmi. Nemsokára
– bár fokozottan védett fajról van szó – az is lehet, hogy be kell avatkozni.
(Nem csak a holló az egyetlen ilyen faj, ott van például a hód is.) Most már előfordulnak
100-150, akár 200 példány feletti csapatai is. Nem csak fiókarepítés után,
hanem most, április közepén is. Vannak költő párok, és vannak együtt portyázó
10-30 fős csapatok, melyek valószínűleg nem költenek. Ezek együtt éjszakáznak a
Bakony peremén és reggel együtt indulnak a hegylábi területekre táplálkozni.
Fészkelése korai, február
végén már általában kotlik és április végén fiókákat repít. Vannak mostanában
extrém idejű, akár őszi, téli fészkelései is. Ez a nagyvadvadászatok zsigerei
biztosította folyamatos táplálékellátottsággal magyarázható. Fészke
jellegzetes, más fajoktól jól elkülöníthető, egyforma vastagságú ágacskákból
rakja. Van olyan pár sziklán, mely a vándorsólyomtól 25 méterre eredményesen
költ. Terjedésével a fészket nem építő ritka fajok állományának felfutását
vártuk (pl. vándor, kerecsen, baglyok), amely – a vándorsólymon kívül - nem
következett be. A nagyfeszültségeken lévő fészkeket elfoglalja ugyan kerecsen
(egyetlen Veszprém megyei párunk is évekig ebben próbálkozott), vagy
vörösvércse, mégis inkább az ellenkező az igaz, az egyéb fajok állománya a
holló erősödésével csökken. Intelligens madár, meg fogja tanulni a vércseládák
kifosztását is.
Tápláléka változatos, állati
és növényi táplálékot is fogyaszt. Jellemzően dögevő, de ez mellett aktív
ragadozó. Lakóhelyem melletti tavakon vadkacsa nevelés folyik, itt naponta több
kacsát vernek agyon a hollók, jóval többet, mint amennyit elhord a rétisas pár.
Többször láttam, hogy más ragadozó madarat, pl. egerészölyvet körbevéve addig
zaklattak, amíg zsákmányát át nem engedte. Veszélyt jelent az apróvadra, de
minden más talajon élő, nála kisebb élőlényre is. Az azonnal be nem szállított
lőtt vadakban szintén komoly károkat okoz.
A holló egy lenyűgöző
intelligenciájú, alkalmazkodó madár, melyet pár képpel mutatok be.
Éber, óvatos madár
Néhány lessátoros kép
Röpképek. Vadászat után kint hagyott zsiger közelében magaslesről készült képek
Hollófészek nyárfán és villanyoszlopon
Hollóportré egy szelíd madárról (London, Tower)