Május – Kék vércse (Falco vespertinus)

Bár egyáltalán nem a Bakony madara, mégis megérdemli, hogy egy hónapot szenteljek neki. Az egyik legszebb és legkedvesebb ragadozó madár. Vörös vércsénél kisebb, rövidebb farkú, könnyed röptű sólyomféle. Az öreg hímek kékesszürkék, vörös nadrággal, sárga csőrrel és lábbal, a tojókat sárgás fej, vörhenyes has, kékes hát jellemzi.

Megpillantása mindig az Alföld legelőit, akácfoltjait juttatja eszembe. Szerencsére vonulása során - elsősorban tavasszal - megjelenik nálunk is. A műholdas nyomkövető rendszerekkel ellátott madarak vonulásának követése révén ma már tudjuk, hogy hurokvonulóként ősszel DK-re távoznak, míg tavasszal sokan DNy-ról érkeznek hazánkba. Így májusban (olykor június közepéig) fel-feltűnnek kisebb csoportjaik, vagy magányos példányok a Déli-Bakony lőterein, dolomitkopárjain, vagy a Bakonyalja rétjei mentén. Egy-egy jobb helyen napokig kitartanak, aztán eltűnnek, továbbállnak. Az idei évben is találkoztam kisebb csoportokkal, főleg a Marcal-menti réteken és kukoricavetéseken, ahol láthatóan rovarásztak. Öreg hímek és tojók, valamint átvedlő hímek egyaránt voltak köztük.

Sajnos nálunk költésre nem sok reményünk van. Bár emberi szemmel lenne egy-két alkalmas terület, mégis, alföldi szakértők véleményét ismerve, a realitás az, hogy még ott sem foglalnak el minden ideálisnak tűnő területet. Bizonyos pusztákon vannak, máshol nincsenek. A költőláda telepítések, gyülekezőhelyek felderítése, élőhelykezelési védelmi intézkedések remélhetőleg előbb-utóbb a hazai állomány megerősödéséhez vezetnek és a Dunántúlon nem csak a Fertő mellett és Fejér megyében, hanem egyszer Veszprémben is költőfajként találkozhatunk velük.

Elsősorban rovarevő, de apró rágcsálókat és békákat is fog. Későn, április végétől érkezik vissza Namíbia környéki telelőhelyéről és korán, szeptember végén el is vonul. Melegkedvelő fajként kevesebbet van a költőterületen, mint amennyit vonulással és teleléssel tölt. Az új kutatások kimutatták, hogy az őszi vonulás során szinte egyhuzamban lerepül több ezer kilométert egészen a Szaharától délre eső szavannákig, majd Afrika nyugati oldalán az esőerdő zónán átkelve vonul majdnem Dél-Afrikáig. Visszafelé Nyugat-Afrika felé mozdulnak el a madarak, erőt gyűjtve a sivatag átrepüléséhez, majd innen indulnak meg költőhelyükre. Hosszú távú vonulóként és főként rovarokat fogyasztóként sok veszély leselkedik útjukon rájuk. Itthon a szélsőséges időjárás, a heves viharok, jégverések, a több napig tartó, esővel és erős lehűléssel együttjáró táplálékhiány veszélyezteti elsősorban az azévi szaporulatot. Ez az éves költési sikert alapjaiban meghatározhatja. Általában három-négy fiókát repít. Költés után szeptemberben egyes alföldi helyeken hetekig csoportosulnak, gyülekeznek, akár ezer madár összeverődésével, majd innen indulnak el Afrika felé.

Néhány nálunk készült képpel mutatom be e kedves madarat.

Öreg hím kék vércse a Déli-Bakonyban

Gyakran ülnek földön.Pihennek, vagy rövideket röppenve rovarásznak.

Egy esős, hideg napon a Marcal-völgyben pihenő csapat

A kaszálók felett rovarokra vadásznak

Kék vércse pár. Jól látható a két nem közötti színezetbeli különbség, ami a sólyomfélék fajaira általában nem jellemző.

Vadászó hím kék vércsék. Immatur (2. éves, öreg tollruhába átvedlő) és adult (öreg) tollruhás madarak.

Tojó kék vércsék

Fiatal, az adott évben kirepült madarak.Egyes példányok háta vörhenyesebb, másoké kékesebb. Bár ritkán, de augusztusban néha a Bakony rövidfűvű, rovarokban gazdag legelőin is feltűnnek.

A fiatal kékvércse képével kívánom, hogy sokáig gyönyörködhessünk ebben a magyar Alföldre jellemző elegáns madárban.