A kis ezerjófű (Centaurium erythraea) a nyarat idézi. Sokfelé előforduló gyógynövény.
Kertünk végében idén különösen sok széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) virágzott. Ez a nyáron nyíló orchidea erdei utak mentén - akár telepített nyárasokban is - sokfelé előfordul.
A hagymafélék szintén a nyár növényei
Az idei nyár sok csapadékot hozott, rengeteg volt a gomba. A képen egy nemrég kibújt barna érdesnyelű tinóru (Leccinum scabrum) látható, mely igen jó ízű gomba. Én foghagymásan megsütve és pirítósra kenve szeretem a legjobban.
Az erdei színpadon ökörszem (Troglodytes troglodytes) énekel
Tavasz végi bejegyzésemben említettem a talált héja (Accipiter gentilis) lakta fészket. Kirepülés környékén ellenőriztem vissza, de meglepetésre az egész fészket lezuhanva a földön találtam. Szerencsére a két fióka jó egészségnek örvendett, a környező fákról kiabáltak rám méltatlankodva.
Mezei nyúl (Lepus europaeus) a Marcal-mentén
A hamvas rétihéják felmérése mellett a kaszálással veszélyeztetett fészkeket 1-2 hektárt meghagyva körbekaróztuk, hogy a gazdálkodók véletlenül se tegyenek kárt benne. A képen egy ilyen akció Angival, Petivel és Zolival a Marcal-mentén.
Az egyik kikarózott revír július végén az áradásoktól elöntve. Itt a költés már korábban megsemmisült, valószínűleg predáció miatt. A többi költőpár sem járt sokkal jobban, remélhetőleg kettőnek sikerül fiókát repíteni.
Idén előkerült egyfiókás fekete gólya (Ciconia nigra) fészek
Vörösgém (Ardea purpurea)
Nem tipikus szineztű barna rétihéja (Circus aeruginosus) hím a Balaton-felvidéken
Fiatal hantmadár (Oenanthe oenanthe)
Két vedlő darázsölyv (Pernis apivorus) júliusból
Ívó szélhajtó küszök (Alburnus alburnus) a Balatonnál. Az angolnák meggyérülésével és a sok árvaszúnyognak köszönhetően állományuk növekszik.
Szamarak (Equus asinus) a nemzeti park salföldi majorjában
Káli medencei hangulatok. A hajnal különösen szép a medencében. A vörös kőből rakott falak és a levendulák mediterrán hangulatot varázsolnak a falvakba
Egyik legszebb madarunk a gyurgyalag (Merops apiaster). Van aki a konyhaablakból gyönyörködhet a pár méterre költő 7 párban.
A megunhatatlan Gyilkos-tó a Bakonyban. Egy júliusi napon készült kép.
A Bakony teteje (Kőris-hegy, 709 méter)
Kilátások innen-onnan (kígyászölyvek után járva)
Augusztus első napjai a Marcalon halpusztulást hoztak. Büdös, bebarnult víz, döglött és oxigénhiány miatt pipáló halak mindenfelé. Még a kis oxigénigényű harcsa, csuka, compó is a part szélén nyelte a levegőt. A vízminőség csak lassan rendeződik, még a napokban is látjuk hatását.
Pipáló és döglött halak. Először a gébek és sügerek pusztultak el, a bodorkák jobban bírták
A víz tetején tátogó csuka (Esox lucius)
Egy nagyobb domolykó (Leuciscus cephalus) a partszélben, közülük is sok elpusztult.
Néhány "hangulatkép" elpusztult halakkal és pipáló bodorkákkal (Rutilus rutilus).
A szitakötőket nem zavarta a szennyezés, a növényeken sok helyen lehetett párzó és petéző párokat látni.
Egyik legszebb szitakötőnk a sávos szitakötő (Calopteryx splendens).
A darázspók (Argiope bruennichi) hálójából nincs menekvés. A fogott szitakötőt megmarta, körbeszőtte, majd lakmározni kezdett belőle
Nagy pávaszem (Saturnia pyri) hernyója a Keleti-Bakonyban
Régi vágyam vált valóra, amikor - szintén a Keleti-Bakonyban - találkoztam a fűrészlábú szöcskével (Saga pedo). Bizarr alkata, hosszú, fűrészes lábai, különleges tekintete egyedivé teszik. Számos különleges tulajdonsága van: a legnagyobb hazai ízeltlábú (majd arasznyi), meglehetősen ritka jószág, teljesen röpképtelen, ragadozó (akárcsak a közismertebb imádkozó sáska), csak nőnemű egyedei vannak, ezek szaporodnak, petéi egy része csak évek után kel ki (így kompenzálva a köztes évek populációra gyakorolt kedvezőtlen hatásait). A rovarral hegyi réteken lehet találkozni, ahol az egyes - légvonalban akár közeli - területek populációi nincsenek semmilyen kapcsolatban. Szóval egy érdekes valaki ez a rovar, gyönyörködjünk benne! Vele köszönök el a bejegyzés végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése