Velük kezdem az idei év
bejegyzéseit. Rétihéjákkal, ölyvekkel, karvallyal, sasokkal. Ők állnak hozzám a
legközelebb. Majd írok másról is, magevőkről, sirályokról, récékről, de inkább egy
külön írásban teszem.
Az idei tél eddig nagyon
barátságos arcát mutatta. Kevés fagy, minimális hó, főleg tavaszias napok
jellemezték a decembert és a januárt is. Tudjuk, a kutya nem eszi meg a telet,
így lehet még kemény téli idő februárban is, de az már mégiscsak egy rövid hónap
csupán.
Hogy jó-e ez az enyheség,
nem tudom. Madaraink most könnyebben találnak eleséget, legyen szó magevőről,
vércséről, vagy baglyokról, ugyanakkor kellene a fagy a talajnak, kerteknek, szőlőknek
erdőknek, hogy a kártevők, kullancsok, gombák stb. számát tavasz elejére lecsökkentse.
A szélsőségek helyett a természet megszokott ritmusa lenne a jó. Elnézem a
széttraktorozott erdei utak sártengerét, a januárban már tavaszt érző felébredt
méheket, döngő szúnyogfelhőket, zöldülő mezőket – hát nem jó ez így. Ha helyreáll az
évszakos rend, már késő lesz. De hát láttunk tavaly április végi nagy havat,
november végén kalászban lévő árvakeléses gabonatáblákat, most meg januári
röpködő denevéreket…
Az idei télen főleg a kékes
rétihéják jelentették nekem a látványosságot. Vannak minden évben, de idén
talán többen és kitartóbban mutatták magukat egy-egy pockos lucernán, kaszálón.
Vörhenyes fiatalok, tojók, átvedlő és öreg hímek egyaránt voltak közöttük.
Számuk január elején a közvetlen környéken 15-20 példánnyal tetőzött, január
végére erősen megfogyott. Talán csökkent a pockok száma, ezért állt néhányuk
tovább. Volt három itt telelő gatyásölyv, sajnos elég óvatosak, messziről
kerülték még az autót is. Mellette kivételesen sok az áttelelő vörös vércse, van
néhány karvaly, az állandó területet tartó rétisasok és vándorsólymok, valamint
egy fiatal parlagi sas, mely környékünkön ritkaság. Nagy őrgébicsből a standard
helyeken mintegy tíz egyed látható rendszeresen. Nagy élmény volt november
végén a dobai erdőn látott uráli bagoly, mely faj a környéken most kezd
megjelenni. Azóta láttak Nemesszalók határában és találtak elütve Jánosháza
mellett is. Nyugat felől a kóborló fiatalok mostanra érték el a Kisalföld környékbeli
területeit.
Ennyi bevezető után néhány fénykép az elmúlt két hónapból:
Kékes rétihéja hímek: fekete szárnyvég, kékesszürke szárny, hát, farok, fehér faroktő, alulról feketés szárnyél.
Ez a madár mellettem fogott egy pockot. Az első akciót lekéstem, de amikor felemelkedett, a pocok kiugrott a markából. A madár újra lecsapott, s ekkor már nem hibázott...
Néhány fotó tojó és fiatal madarakról
Nagy őrgébics, jellegzetes élőhelyén a környéket kémlelve. Másik két madár útszéli fák csúcsán.
Vörös vércsék. Az idei télen különösen sok próbálkozik átteleléssel.
Karvaly a réten. Kenderikékből próbált fogni.Karvaly a kertünk mellett, a házi verebek bokránál. Többször megkerülte a bokrot, próbált kiugratni a verebek közül, de ekkor nem járt sikerrel.
Vándorsólyom a hegylábnál. Ezen a táblán többször láttam ülni, valószínű, hogy a táblán telelő mezei pacsirtákból zsákmányol.
Réti sasok a januári sasszinkronról. Két képen öreg, harmadikon immatur, 3-4 éves példány.
Parlagi sas az erdőszélen.
Teli beggyel
Jeladós, fiatal madár
Gatyás ölyv képek
Két madár együtt
Röpképek és fán ülő madár
Egerészölyvek
Egy elütötten talált őzet tettünk ki az ölyveknek. Ez a fiatal madár nem vetette meg az ingyen kosztot.
Az őz "illata" ezt a háromlábú rókát is előcsalta a közeli bozótból.
A bejegyzést az egyik telelőhelyen elsőként megjelent erdei fülesbagoly képével zárom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése