Néhány bejegyzésben igyekszem összefoglalni az idei nyár eseményeit.
Az első írás a darázsölyvről szól.
Néhány kép erről a szép, táplálék-specialista ragadozóról. Mind nálunk a Bakony és a Balaton-felvidék erdeiben, mind a Kiskunság területén kifejezetten gyakori, a megfelelő élőhelyeken általam rendszeresen látott faj.
A bejegyzés apropóját az adja, hogy július elején egy lakott darázsölyv fészket találtam a Széki-erdőben. (Megjegyzem, hogy több évtized alatt sem találtam annyi aktív fészket, hogy egy kezemen ne tudnám megszámolni... Persze utólag, télen jópárat, de következő években ezek a párok már máshol költöttek...) A fészek ritkás tölgyes fáján, kb. 10 méter magasan, oldalágon épült. Két pelyhes fióka kuksolt benne.
A fészek peremén és a fészek alatt tenyérnyi darázslépek utaltak a faj kedvenc eledelére
A két fióka egy héttel később.
A darázsölyvre jellemző erős láb már a fiókánál szembeötlő
Nagyon érdekes volt a két fióka színezetének eltérősége. Míg az egyik középbarna tollakat növesztett, addig a másik tollainak vége fehéren szegett, megjelenése foltos jellegű mintázatot mutatott.
Léppel szállt be a tojó etetni. Sajnos rövid ideig maradt. (Csak három órát tudtam tölteni a jól álcázott lesben egy délután.)
A hím is beült egy közeli ágra a les elé rövid időre nézelődni.
A fiatalok
Újabb hét múlva a két fióka színezete még jobban eltért. Az egyik egyszínű barna, mellén fehér folttal, a másik sötétebb, enyhén csíkos mellel, fehér foltokkal, szem környéki maszkkal.
A következő ellenőrzésre (július 29.) a fiatalok már kirepültek, a szomszédos fákról rebbentek el. Az addig teljesen hangtalan és csak a fák között rejtve közlekedő szülők viselkedése rögtön megváltozott, hangosan féltettek és bátran keringtek az erdőfolt felett. A képeken a hím látható.
Másfél hét múlva a fiatalok még a szűk revír fái tetejéről kiabáltak, közben a hím léppel érkezett etetni. Újabb hét múlva a család már nem volt a környéken.
Hasonló szép élményeket Mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése