Ez a bejegyzés két részből áll. Először a a vadászati "világ" kiállításról szólnék, majd néhány vadfotó az idei évből.
Volt egyszer egy kiállítás. Én megnéztem. Ez a bejegyzés kizárólag csak az én, erősen szubjektív - de legalább őszinte - véleményemet tükrözi.
Szóval nem volt utána eufórikus érzésem, inkább felemás, "egyszer nézhető, de utána felejtsük el" hangulatom. Ez a kiállítás sok érdeket szolgált, elérte célját, sokan nyertek rajta, de nem a vadászat és nem a természetvédelem. A vadászat közmegítélésének inkább ártott. A benyomások: Az egész kiállítást átlengte a gigantománia, a trófeaalapú szemlélet. Vadvédelem helyett trófeatömeg, természetvédelem helyett kitömött állatok, néhol inkább torzóként. Szerencsésebb lett volna igényes természetfotókon is bemutatni vadvilágunkat. Én a második héten voltam, nagyon feltűnő volt a szegényes látogatottság. Nehéz lehetett a központilag elvárt látogatószámot "produkálni". Az elképesztő költségek mellett is egyes pavilonok erőltetetten sem teltek meg tartalommal. Én magam szívesen elnézegetek akár fél óráig egy érdekes őzagancsot, de a harmincadik kapitális trófea után az ember belefásul, a többszázadik után csömöre lesz. A konferenciák alig vonzottak néhány érdeklődőt. De voltak pozitív élmények is: bár nagyon kevés ország jött el, de színvonalas pavilonnal mutatkozott be Szerbia, Szlovákia, Románia és Bulgária. Még egy utolsó megjegyzés: Egy ismerősöm mesélte, hogy az agancskapunál látták, ahogy a belsejében polgártársunk kibányászott egy agancsot és a kabátjába rejtve elsétált. Haragudjunk rá? - hiszen ő csak kicsiben tolja...
Az ötven év múlva esedékes következő kiállítás rendezői talán levonják a tanulságokat.
Néhány hangulatkép:
Agancskapu. A vadásztársaságok által ingyen felajánlott agancsokból.
