Az ég urai

 A kedvencek, a csodáltak, az ámulatba ejtők. Fenségesek és könnyedek. Ők a ragadozó madarak, az ég urai. E bejegyzésben néhány idei képpel tisztelgek előttük.

A nyitó képen vörös vércse egy sólymot ábrázoló szobron. 

A nagyfeszültségű oszlopokra országszerte nagy számban kihelyezett költőládák eredményeként a faj megerősödött, ma már gyakran találkozhatunk vele egész évben.

Ereszkedó vándorsólyom

Kabaköltés nagyfeszültségű oszlopon épült dolmányos varjú fészekben. A kép augusztus végén készült. Ez a sólyomfaj a legkésőbb költésbe kezdő ragadozó madarunk. A képen a bal oldali oszlopkar tetején az egyik szülő, a fészekben kettő, a jobb oszlopkaron egy, nemrég kirepült fióka.

Öreg kabasólyom szeptemberből

Két egerészölyv röpkép

Karvaly. A kép érdekessége, hogy Ajka belvárosában egy étterem előtt délben készült. A járókelőknek emlékezetes pillanatokat szerezhettem, de a madár nem zavartatta magát, nyugodtan ücsörgött percekig egy épület melletti fenyőn, így igyekeztem kihasználni az alkalmat néhány fotó készítésére.

Öreg héja siklik tova.

Szeptemberi képek. Egy napraforgótáblán pihenő balkáni gerle csapatot figyeltem, amikor hátulról egy fiatal tojó héja támadt rájuk. Nagy volt a riadalom. A héja a kavargásban nem tudott zsákmányt ejteni, így kiválasztott egy gerlét, kitartóan, hosszan üldözte, de megfogni nem tudta. Az üldözést feladva beröpült egy távolabbi facsoportba.

Uhuk. A Bakonyban kisszámú, de stabil állomány költ.

Az egyik kiemelten kutatott faj, a hamvas rétihéja. Az idén végre újra voltak sikeres költések is a környéken.

Az első képen egy júniusi hím a Déli-Bakonyban. Stabilan tartotta a helyet, de tojót nem láttam. A hím túlsúly idén is jellemző volt, több revírben láttunk a pár mellet plusz hímeket.

Öreg hímek röpképei

Másodéves átvedlő hím nyár közepéről

Barna rétihéját űző hamvas hím

A zsákmány átadása (átdobása) a tojónak. A hím vadászik, de a fiókákat a tojó eteti.

Kirepült idei fiatalok az egyik revírben

Pihenő hamvas rétihéja hím

Öreg parlagi sas figyeli a környéket

Egy immatur madár. Rám siklott és jól megnézett.

Öreg rétisas kiüldözi a revírjéből a betévedt parlagi sast.

Öreg réti sas röpképe.

Idei fiatal rétisas egy barna rétihéjával

A másik kedvenc faj, a kígyászölyv. Sok időt és energiát fordítunk néhány barátommal a kutatására, melynek az eredménye kezd mutatkozni. Az elmúlt 12 év intenzív fajkutatási eredményeként a korábbi 2-3 ismert/sejtett revírnek ma a többszörösét ismerjük. Az idei év jó év volt, számos sikeres költéssel.

Az első képek a "második bakonyi kígyászölyv kutató tábor" alkalmával készültek. A Kiskunságban bevált módszer szerint egy megszállott, a fajt és szokásait jól ismerő kis csapat áll össze az ország minden részéből verbuválva és igyekszik minél eredményesebben kihasználni  a tábor pár napját.  Jópár éve nyáron már nálunk is volt ilyen, amely új revírek felderítését eredményezte. Most április elejére szerveztünk egy újabb találkozót. Sajnos az időjárás nem kedvezett. A nappali 2-3 fok, erős hideg szél, hózáporos és derült időszakok váltakozása nem éppen ideális idő egy melegkedvelő ragadozó megfigyelésére. Embert próbáló napok voltak, de a madarak nem hagytak cserben bennünket. Újabb revírt sikerült behatárolni és az épülő fészket felderíteni.

Az első kép egy hangulatkép hózáporral (a hideget és szelet kérem hozzáképzelni...) 

Már majdnem feladtam, amikor a hózáporok közötti derültebb percekben megjelent egy madár. Siklóval! Hogy honnan vette, arról fogalmam sincs... A kezdő lökést ez adta meg. A következő nap némileg jobb időjárásában már sikerült a csapatnak a revírt megtalálni.

Immatur, még nem ivarérett madarak. Környékünkön egyre többet látunk nyaranta. Ez bíztató jel lehet a következő évekre. Első képen tojó, másodikon hím harmadéves madár.

Fészekellenőrzés az egyik revírben. Egy korábbról ismert fészket ellenőriztem költési időszakban. Először semmi nyomot nem láttam, gondoltam pár percet várok. Ekkor mintha mozdult volna valami. Nagyon lassan megjelent egy fejtető, majd lassan egy nagy sárga szem, megnéztük egymást, majd a fej lassan visszasüllyedt. Én nyugodtan indultam tovább... A fészekből a fióka nyár végére sikeresen ki is repült.

Az idei évben egy nálunk született fióka is műholdas jeladót kapott. Sok érdekes adatot szolgáltatott már eddig is a kirepülés utáni mozgásról és a vonulásról. A Boszporusznál hagyta el Európát, jelenleg a Szaharától délre a szavannaövezetben tartózkodik.

A fészkes fa.

Az utolsó zsákmány (erdei sikló) farka még kilógott a szájából

Az adó felszerelése, gyűrűzés és a biometrikai adatok felvétele

A fióka a felszerelt adóval

Öreg tojó

Öreg hím zsákmánnyal a táplálkozó területen

Egy bakonyi revírbe siklóval érkező hím

Vadászó kígyászölyv

Zárásként - eltérve a bejegyzés címétől, de a kígyászölvekhez kapcsolódva - fiam egyik képe egy gyurgyalag-üregben pihenő erdei siklóról (fotó: Kaufman Ádám)