Kiskun június

Ebben a bejegyzésben egy június közepi másfél nap képeit mutatom be. A betörő kánikula elejét kifogva egy napot Peti barátommal töltöttem, mentünk egy kört, elsősorban a hamvas rétihéja párokat figyelve. A második napon egyedül autóztam a megszokott vonalon. Családi autóval voltam, a képek műútról készültek. Jelentős részük erős képkivágás, illetve a remegő levegő sem segítette a látottak megörökítését, de remélem valamit visszaadnak az élményekből.

Először pár kép a szokásos fajokról. Itt még gyakori az útszélen üldögélő billegető, csuk, sordély. Élmény csodálni őket.

A madarak is inkább a sok ragadozó jelentette fentről jövő veszélyre figyelnek, mint a mellettük megálló autóra

Ez a tücsök ráfizetett

Kenderike és parlagi pityer

Hangulatok rozsdás csukkal és kakukkal

A műúton nagyon lassan átlépdelő fogoly

Vörös vércse és barna rétihéja

Fehér és fekete

Szalakótából sokfelé láttam, néhány egész bizalmas volt

Bíbic

Egy távoli kép egy elöntésen pihenő lócsérről. Sajnos a kánikula miatt remegett a levegő

Nagy élményt jelentettek a kanalasgémek. A bivalyok körül mindig lehetett látni néhány példányt.

Egy, a tarsusán pihenő madár

A cigányrécék is bizalmasak

Próbálkoztam füstifecskék fotózásával is

Vadászó kisőrgébics

Barna kánya

Az első nap a hamvas rétihéjákat figyeltük.

Gyíkkal érkező hím.

A tavaly jeladózott hím, vonulásáról az adatokat Petyáék letöltötték az adóról. Sok érdekes adatot szolgáltatott és most is szolgáltat a madár.

Egy érdekes élmény: kerecsen tojót próbál a revírből kiszorítani a hamvas rétihéja tojó. Nem mert igazán közel menni hozzá.

Délutáni élmény kuvikokkal. Júniusban már gyakran délután elkezdenek vadászni, ekkor a legnagyobb az esély megfigyelésükre. Néhány kép erről a csodás kis bagolyról.

A nap zárásaként egy - a bakonyaljái tájat idéző - szibériai nőszirmos láprét

A kora reggeli indulás nagyon megérte. A túzokok sokfelé mutatkoztak az út szélén.

Bár június közepét mutatta a naptár, de néhány túzokkakas még dürgött.

Egy erős képkivágás

Túzokok

A dürgő túzokkakas után nem gondoltam, hogy rá negyed órára még nagyobb élményben lesz részem. A műút felett fecskeként vadászgató székicséreket vettem észre. A kb. 10 madár 30-50 méter magasan egy nemrég kaszált útmenti terület felett mozgott, kb. 2-300 méteres szakaszon, laza csapatban. Nagyon sok képet lőttem rájuk, mert ilyen élményben még nem volt részem. Apró rovarokra (talán levéltetvekre) vadásztak. A bemutató 25-30 percig tartott. A végére a madarak torka már erősen duzzadt a begyűjtött rovaroktól. Ezután eltűntek a légtérből, valószínűleg a fiókákat etetni mentek. Egy színes gyűrűs példány volt köztük. A bemutatott képek képkivágások. 

Végezetül még egy élmény, már a déli hőségből. Az egyik dombon álló kilátón rétisas pár pihent. A madarak a közelebb lévő két magas betonoszlop tetejére jöttek át. Az egyik nem sokkal a felülés után lerúgta magát és a növényzetbe csapott le, ahol valamit fogott is. Nemsokára egy növendék récével ült vissza az oszlopra. Kicsit kopasztotta a zsákmányt, majd elkeringett vele, valószínűleg fiókáinak vitte (egészen más irányba, mint amerre egy fészket ismerünk, tehát ez másik pár lehet).

Két búcsúkép a csodás Kiskunságtól.