Az érem másik oldala

Sajnos nem mindig vidám dolgokról kell írni. A múlt héten a környékünkön történt brutális madár-mérgezés késztetett arra, hogy egy bejegyzést szenteljek azon veszélyeknek, melyek főleg a ragadozó madarainkat veszélyeztetik.

Mérgezések: Szándékos bűncselekmény eredményeként 23 egerészölyv, 9 holló, 1 macskabagoly, 2 róka és 1 macska pusztult legalább el fácánba rejtett méregtől csak ebben az egy esetben. Országosan az elmúlt években több tíz réti és parlagi sas, szirti sasok, rengeteg ölyv, kerecsensólymok, rétihéják estek áldozatul az emberi gonoszság és aljasság motiválta állatirtásnak. És ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa… Attól nem lesz több apróvad, hogy mérget rak ki valaki. Persze biztos egyszerűbb, mint rókákat lőni, apróvadat etetni, megfelelő vadvédő mezőgazdasági technológiát alkalmazni. Sajnos vadászgenerációk során sem változik érdemben semmi… Mielőbb létre kéne hozni egy zöld számot és a teljes lakosságot felhívni (akár nyomravezetői díjjal támogatva) a mérgezések azonnali bejelentésére. Visszatartó erejű bírósági ítéletek esetén van csak remény a helyzet javulására.

A mérgezések másik csoportja a másodlagos mérgezéseké. Került hozzám elpusztult rétisas, mely a laborvizsgálat szerint sebzett vízivaddal elfogyasztott ólomsöréttől pusztult el, de volt elhullott pajzsoscankó is, mely az iszapból szedegette össze a sörétszemeket, így kerülhettek a gyomrába.

Lelövések: Sok szót nem vesztegetnék rájuk. Tudatlanságból, a horgascsőrüek elleni gyűlöletből  - régebben még kitömési célra is - lőtték a nagyobb termetű ragadozókat. A legszebb párosítás a vadászó galambász, rajtuk nehéz túltenni.  A legtöbb ilyen vadásznak még arról sincs fogalma mire lő – „vmi madárra”. Fogalma nincs, hogy milyen a héja, a barna kánya, a kerecsen, a pusztai ölyv. Meg igénye sincs rá, hogy megtudja. Ennyi.

Csapdázások: Héjacsapdák megfelelő használatával, a védett fajok (mind az) átadásával és általunk történő távoli elengedésével a fácántelepek védelme is megoldható. (Egyébként is felülről le van hálózva minden volier, nem fér hozzá szárnyas ragadozó.) Sajnos nem ez az általános. A fogott madarakat sokszor megölik, eltűntetik. A csapdázások másik típusa az illegális sólyombefogások. Ezeket képzett solymászok végzik, holott tenyésztett sólymokkal vadászhatnának csak. Nem általános, de néha még van ilyen is.

Elütések: Az egyik legnagyobb veszteséget okozó tényező, megakadályozni nem tudjuk. Főleg egerészölyvek és vörösvércsék, de sok bagoly és egyéb faj (pl. gébics, fecske, pinty) leli így halálát.

Téli hidegben és hóborítás esetén gyakran csak a takarított utak mentén tudnak zsákmányolni madaraink. Az óvatlan egyedek könnyen pórul járnak.

Áramütés: A másik legnagyobb veszélyt jelentő tényező. Egy zárlatos oszlop nem válogat és mindig gyilkolásra kész. Vezetéket és testet érintve még normál oszlopnál is gyakori a nagytermetű madarak áramütése. Gólyák, ölyvek, vércsék és baglyok a leggyakoribb áldozatok. A nálunk alkalmazott oszloptípusoknál sok országban vannak madárbarátabb konstrukciók, de változás ebben nem várható. Marad az oszlopok szigetelése. Ez megindult úgy-ahogy, de a lendület alábbhagyott, az áramszolgáltatók (tisztelet a kivételnek) már nem törik magukat a madarak védelmében. Persze ha tudomásunkra jut egy-egy veszélyes oszlop, intézkedni tudunk ennek mielőbbi szigetelése iránt. A közvetlen áramütésen kívül gyakori még a ködös időben vezetéknek repülés. Darvak, túzokok, gémek, gólyák lelik így gyakran halálukat. A Hortobágyon elindult az akadálymentes égbolt projekt, mely a légkábelek földbe helyezésével csökkenti ezen veszélyeket.

Betegségek természetesen a vadon élő állatoknál is előfordulnak. 

Zsilipből mentett olaj áztatta kiskócsag

Példa a környezet szennyeződésére: a vörösiszapkatasztrófa után hónapokkal egy távolabbi szántóföld

Gyurgyalagos faluszéli homokbányából osztrák rendszámú autójába homokot pakoló ember. Biztos futotta volna a legális beszerzésre is.

Pusztuló tanyasi és városi környezet

A legelőkön elhullott állatokból a hollók mellett ragadozómadaraink is gyakran fogyasztanak.

Elütött madarak, gyurgyalag és egerészölyvek

Egy enyhén sérült madár elengedés előtt

Áramütött egerészölyv

Valószínű mérgezett egerészölyv. A görcsös lábtartás erre is utalhat.

Sérült darázsölyv, mely évek óta volierben él.

Másodlagosan mérgeződött rétisas

Legyengülten kézrekerült fiatal erdei fülesbagoly. Később a felrősödés után szabadon engedve.

Baglyokról

Mivel a tél derekán járunk, épp itt az ideje, hogy pár sort írjak ezen éjjeli egérvadászokról is. Azért most, mert a természetkedvelők ekkor figyelhetik meg őket leginkább. Néhány faj – az erdei fülesbagoly (Asio otus) és néha a réti fülesbagoly (Asio flammeus) – télen szeret csoportosan nappalozni (ami persze a baglyok „éjszakázása”) és ezt gyakran településeken teszik. Felénk is ismert néhány ilyen gyülekezőhely, ahol a táplálékellátottságtól, időjárástól, zavartságtól függően néhány, vagy akár több tíz példány is összegyűlhet. Az erdei fülesek általában három fatípusból választanak: fenyők és egyéb örökzöldek (pl. tuják), nyírfa és fűzfa, illetve fagyöngyös bármilyen fa. Mindháromra láttam már jópár példát. Ezeket a helyeket a tartós hóborítás idején - főleg amikor 1-2 hétig nem esik újabb - a legkönnyebb megtalálni, hiszen a fák alatt a baglyok széklete és köpetei mutatják, hogy gyakran használt pihenőhelyek. Belterületi nagyobb facsoportokban, temetőkben, kastályparkokban ütnek tanyát, de láttam forgalmas szálloda bejárata melletti két kis nyírfán ücsörgő 8-10 baglyot is. Ha ilyen helyet ismerünk, akkor itt távcsővel, távolról, a madarak zavarása nélkül megleshetünk néhányat. Persze semmiképp sem menjünk túl közel, ne zavarjuk el őket. Valószínű részben a melegebb hőmérséklet, részben a nappali ragadozó madarak (héja, karvaly) predációs hatásának csökkentése miatt választják ezt a téli életmódot. Nyilván macska, nyest ezeken a helyeken is van, de éjjel a baglyok is vadásznak, általában a település körüli földeken. Az utóbbi időben a korábbi ismert helyek felénk mintha elnéptelenedtek volna, vagy talán más helyet találtak baglyaink. Az erdei fülesek február közepétől szétszélednek, elfoglalják territóriumaikat és készülődnek a költésre.

A fentebb említett réti fülesbagoly a nyílt puszták, zsombékosok jellegzetes madara, mely felénk ritka. Néhányszor találkoztam vele, általában valami gazosból felröppenve láttam. Bár egyes példányok az erdei fülesekhez csapódva telelnek, illetve néhány alföldi településen saját csoportosulásuk is megfigyelhető, mégis azt lehet mondani, hogy megjelenésében, költésében és telelésében is tipikus inváziós madár. Ha hazánkban sok a pocok és más területeken kevés, akkor akár sok százas összlétszámban is feltűnhet nálunk. Máskor meg alig van néhány pár. Rövid fülei, sárga szeme, világos megjelenése alapján különíthető el az erdei fülestől.

A Bakony környékén ma már szintén ritka kis termetű kuvik (Athene noctua)állandó madár, nem vonul el. Néhány állattartó telep közelében hallhatjuk még éles kiáltását, főleg tél végén, tavasz elején. Rokona a füleskuvik (Otus scops) melegkedvelő vonuló faj, április végére érkezik vissza Afrikából. Egyre több területen kerül elő Veszprém megyében is.

Legnagyobb baglyunk az uhu (Bubo bubo). Minden nála kisebb élőlényre veszélyt jelent, megfogja a kisebb baglyokat és az egerészölyvet is. Sok patkányt és sünt is zsákmányol. Néhány páros állománya kicsit kezd erősödni a Bakonyban. Évente találunk egy-egy új helyet, ahol jelenléte főleg zsákmányainak maradványa és köpetei alapján kimutatható. Reméljük tovább terjeszkedik a peremterületeken.

A gyöngybagoly (Tyto alba) emberi települések templomtornyainak, magtárainak, istállóinak lakója. Sajnos országosan egyre ritkább, a kemény havas telek nagyon meg tudják tizedelni a populációt. Fészekládák kihelyezésével segítjük költését. A Marcal-völgyében még többfelé előfordul. Sajnos minden évben több elütött példány is előkerül.

A macskabagoly (Strix aluco) mindenfelé elterjedt és gyakori baglyunk. „A baglyok egerészölyve” szokták rá találóan mondani. Erdőkben, ligetekben sokfelé előfordul, nyávogó hangja éjjelente gyakran hallható. Szintén állandó, odúk kihelyezésével segíthetjük megtelepedését. Néha egy-egy öreg ház kéményét is elfoglalja. Mind a szürke, mind a vörös színváltozat gyakran előfordul.

Nagy termetű szürkés színű új jövevényünk az uráli bagoly (Strix uralensis). Az északi országrész után jelenleg hódítja meg a nyugati megyéket és egy-kétszer már feltűnt a Bakonyban is. Állandó megtelepedésére nem kell sokáig várni. Rágcsálókkal, kisebb erdei madarakkal táplálkozik. Bükkösök, gyertyánosok madara.

Ennyit rövid általánosságban. Most néhány kép pár fajról.

Erdei fülesbaglyok különböző nappalozóhelyeken

Réti fülesbagoly a Bakonyalján

Kuvik a Marcal-völgyében

Uhu pihen sziklapárkánya alatt

Macskabagoly fenyő sűrűjében