Kaufman Pictures: Őszi pillanatok

Nemrég még nyár volt, de ma már hózáporok sötét felhői kergették egymást a határban. Eltelt az ősz, talán gyorsabban, mint vártam. A tervezve várt szeptemberi és októberi pillanatok, a szarvasbőgés és dámbarcogás élményei ugyan akadtak, de talán kevesebb volt, vagy éppen megörökíteni nem sikerült.

Az ősz színei viszont kárpótoltak, hiszen a fák lombja sokáig odafent volt, az ősz sárgái és vörösei hetekig uralták a tájat.

Voltak váratlan találkozások halakkal, madarakkal, emlősökkel, melyek emlékezetes élményeket jelentettek. Aztán érkezni kezdtek a vonulók, az első magasan húzó vadlúdékek, krúgató darvak, fenyőrigók laza csapatai, havasi szürkebegyek és még sorolhatnám. A téli fajokkal való találkozás lassan átvette a vezető helyet az éppen aktuális vágyak között. Többször megmásztam a Somlót is a hajnalmadarat keresve, mely bár hetekig itt volt, én csak egyszer találkoztam vele. A sok havasi szürkebegy jelenléte és néha már zavaró szelídsége azonban mindig kárpótolt. Két-három méterre szedegető, várfalon bukdácsoló csoportjuk állandó fotótémát jelentett. Érdekes, hogy bár együtt mozognak, de túl közel nem mennek egymáshoz. Általában legalább 30 cm távot tartanak, ha valaki túl közel megy a másikhoz, akkor rendes verekedés alakul ki. Az egyik csetepaté után a győztes közel egy percig állt és pózolt a vesztes mellkasán.

Egy elütött görény és egy elpusztulva talált nyest adta az apropót, hogy néhány kisemlős fotót is összeszedjek. Sajnos nincs sok belőlük. A nyestet például – bár minden éjjel összejárja az autómat és többször elrágta a vezetékeket is – még sosem sikerült lefotóznom. Egyetlen elmosódott képem a vadkamerám által csinált fotó, amit éjjelre az autómra állítottam. Nyuszttal több szerencsém volt (bár néhányszor lehetett volna még több), a Kab-hegyen kétszer is sikerült fényes nappal találkoznunk.

A denevérek nekem szintén az ősz idézik. Szeptembertől egyre gyakrabban lehet őket nappal vadászva megfigyelni, bár sokat kell kattogtatni, hogy néhány kocka valamennyire sikerüljön. A rőt koraidenevér házunk körül nem ritka.

A vakond nem a barátom, rengeteg bosszúságot okoznak a nyírt gyepen és a kertben.

A mókusunk hetekig használta a kertvégi odút, melyben minden évben seregélyek nevelnek több fészekalj utódot. Rendszeresen sütkérezett az odú tetején. Őkelme sokszor hónapokra eltűnik, de cseresznyeéréskor és ősz végén általában megjelenik.

A pirókegér és a vándorpatkány a vízpartok gyakori rágcsálói. Bár a köztudatban az él, hogy a patkány menekül az áradás elől, mégis nagyon szereti a vizet és kiválóan úszik. A vízpartokon mindenhol nagy számban él. A fénykép éjjeli horgászat közben egy stégen készült.

A szeptemberi meleg napok után egyre ködösebb párásabb reggelek fogadtak

Megjelentek az első sárguló levelek

Fák, gyökerek, bazaltsziklák - a Somlóra vezető út mellett

Az impresszionisták megfestették a természetet, de itt a természet utánozta le Van Gogh-ot (őszi nyáras)

Egy októberi kirándulás képei (Keszthelyi-hegység, Rezi vára)

Elütött görény (Mustella putorius) Kolontár mellett. Sajnos csak így szoktam látni ezt a kis ragadozót.

Elpusztult nyest (Martes foina) Noszlopon. Belőlük mindenfelé rengeteg van, akár városokban, akár falvakban, de a településektől távoli erdőkben is.

Két találkozás a nyuszttal (Martes martes). Mindkettő a Kab-hegyen történt.

Vidra (Lutra lutra) a gyékényesben

Bár tavasz végi képek, de a pockozó anyarókát (Vulpes vulpes) mégis betettem a sorba, mivel számomra érdekes fotó. Sajnos egy gyomos fűsáv volt kettőnk között, azért homályosak a képek.