Kaufman Pictures: Szürke napok

A tél fagyos, ködös, ólomszínű napokkal indult. Kevés időm jutott a természetre. Sok munka, év vége, december közepén egyhetes kirendelés Bács-Kiskun megyébe. Itt a hét alatt másfél óra jutott csak, hogy egy tórendszer közelében néhány ködös kockát készítsek. Bár sikerült jó fajokat látni, de a körülmények, a fagyos, ködös idő nem volt cseppet sem kellemes. Utána pár nap az ünnepig, pótolva sok elmaradt dolgot, sűrű volt az év vége. A január szintén fagyos volt, de legalább előbukkant a nap. Idő ekkor sem jutott több, a hó közepétől a járványhelyzet adott munkát bőven. Most az elmúlt két hónap történéseiből idézek fel néhányat.

A fagyos ködös napoknak is van előnye. Zúzmarás ágak, jégtűk, az üvegen jégvirágok, megannyi különleges, múlékony forma. Bár egy szép verőfényes napon lehetett volna megörökíteni mindezt. De a köd és a zúzmara decemberben tartós maradt, majd két hétig nem láttam a napot, így maradtak a szürke képek.

A Kiskunságban – ahova az év során többször jutottam el, mint előtte talán tíz év alatt – látott ritka fajok (vörös ásólúd, vörösnyakú lúd, apácalúd) megérnek pár gondolatot. Egy ködös napon volt rövid időm a műút melletti vetéseket végignézni a Csaj-tó közelében. Szerencsére a ludak nem húztak ki messze, a tó közeli, faluszéli vetéseken és tarlókon táplálkoztak szétszórt csapataik. Mintegy három-négyezren lehettek. Egy kis csapatot figyeltem, mikor nagyon mély, rekedt libahang ütötte meg a fülem. Egy vörös ásólúd szállt be néhány nagylilikkel. Később még többször szem elé került ez a madár egy másik táblán is. Az apácalúd a falu mellett egy csapat szélén pihent. Miután végignéztem a libákat ritka fajokra vadászva, egyszer csak egy vándorsólyom zúgott el nem messze tőlem, egyenesen a ludak közé. Felrobajlott a sokaság, nagy kavarodás keletkezett. (Megjegyzem nagy éhség kell ahhoz, hogy ekkora prédára támadjon egy vándor, ugyanakkor házigalambok is több csapatban mutatkoztak a környéken, ami még különlegesebbé tette az esetet. Felmerült bennem, hogy solymászmadár, embert ugyanakkor sehol nem láttam. Így nem tudom mi váltotta ki a támadást.) A libacsapatok lassan visszaszálltak elém a vetésre. Ezután újra érdekes hangra figyeltem fel. Kicsit nyávogó, éles kiáltásokkal egy vörösnyakú lúd bukkant elő a ködből, majd percekig a libák felett körözve és kiabálva kereste társait. Egy idő után megunta a körözgetést és beszállt a lilikek közé. Ritka élmény volt. Ez a dekoratív lúdfaj az északi Szibéria tundráiról évről évre nagyobb számban vetődik el vonulás és részben telelés során hazánkba. Talán állománynövekedés, talán a vonulási útvonal eltolódása az oka gyakoribb feltűnésüknek. A ludakon kívül egyébként nagyon kevés madár mutatkozott, néhány nagy fenyőrigó csapat, kb. 30 példány seregély balkáni gerlékkel, néhány vörösvércse és egerészölyv. Ennél gazdagabb arcát szokta mutatni a környék. Remélem a házibaromfiban e területen felbukkant madárinfluenza járvány nem lesz annyira patogén a vadmadarak között, mint az ólakban.

Január végére aztán megjelent a járvány nálunk is a Dunántúlon. A Velencei-tónál elhullott kis lilikek komoly csapást jelentenek a faj talán 130 példányos európai állományának. Vadmadarakat (bütykös hattyú, nagy lilik) mi is találtunk tünetekkel a Balaton mellett. Reméljük minél előbb megszabadulunk a kórtól.

Ilyen ködös időben a ragadozóknak sem könnyű. Sem a legnagyobb (rétisas), sem a legkisebb (kis sólyom) nem talál könnyen betevőt. Egyetlen előny talán, hogy jobban bevárják az autót és az embert, van lehetőség pár közelebbi, bár ködös kép készítésére. A télen újra megjelent a tavalyról ismerős fehér egerészölyv, ugyanott ahol korábban, de ritkábban mutatkozott. Ugyancsak elfoglalta helyét a devecseri templomon az ismerős karvaly, reggelente jó volt pár percet figyelni.

A madáretetést intenzíven végeztem, volt is madár, de az idei év nagyon fajszegény. A fenyőpintyek teljesen elmaradtak, csak cinegék, tengelicek, zöldikék, néha egy-egy meggyvágó. A nagy fakopácsok viszont nagyon odaszoktak. Nem csak a kitett diót, hanem a napraforgót is szorgalmasan ették. Van két vörösbegy, és december végéig volt két rozsdafarkú is, ami színesítette a forgalmat.

A Balaton ilyenkor hozza magát. Téli récefajok, a fehércsőrű búvár (mint hazánkra új faj) megjelenése sok madarászt vonzottak a partjára a decemberi napokban. Én búvárt nézni nem mentem le. Nem szeretem a twícsereket (fajvadász madarászokat), szerintem a természetszeretetük (inkább hobbijuk) néha a természet kárára van. Az éves listák vezetését be is tiltanám. Egy-egy, az országban ritka, néhány páros faj levadászása, zaklatása januártól elkezdődik. Párszáz ember a listájára tett pipájáért évről-évre visszatérően ezeket a madarakat meg akarja figyelni, sokszor bármi áron. Ekkor hang bejátszása, odvas fa ütögetése, védett terület szisztematikus agyonjárkálása és zavarása nem ritka esemény. Valószínű több ritka fajt láttak, mint én, de többet is ártottak. Persze, aki akarja nézze meg a fehércsőrűt Szántódnál, vagy a napokban Pest mellett a szibériai szürkebegyet… Voltam párszor a Balatonnál én is, ha dolgaim mellett maradt időm körül is néztem. Néhány kocka is készült. Egy téli naplemente szép élményt jelentett.

Lassan kifelé megyünk a télből. Napos időben meghalljuk az első halkan énekelgető léprigókat, dobolni kezdenek a harkályok. Még jöhet pár kemény téli nap, de közeleg a várva-várt tavasz. Jó fényeket és szép élményeket!

Reggeli jégvirág autóm ablakán

Jeges szántás

Mint kínai írásjelek...

Csendes téli erdő

Kemény zúzmarás fagy a szőlőkben

Egy bükkfa csúcsa az éjjeli jeges szél után a Kab-hegyen

Néhány decemberi kocka az Alföldről

Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea), apácalúd (Branta leucopsis), és vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) a lilikek között

Rétisas (Haliaeetus albicilla), karvalyok (Accipiter nisus), kis sólymok (Falco columbarius) és gatyásölyv (Buteo lagopus)

Áttelelő mezei pacsirta (Alauda arvensis) csapat

A citromsármány (Emberiza citrinella) állandó madarunk, télen egy részük a települések, majorok közelébe húzódik, erdőkben pedig a vadaknak kitett szórók körül találkozhatunk csapataikkal.

Kertünkben a cinegecsapatokkal mozogva minden télen megjelennek a kis fakopáncsok (Dendrocopos minor). E veréb méretű harkályokat nagyon szeretem. A tojón nincs piros szín, a hímnek piros sapkája van.

Tél végén a bükkösökben felhangzik legtermetesebb harkályunk, a fekete harkály (Dryocopus martius) erőteljes dobolása

Kertünk nagy fakopáncsai (Dendrocopos major). Három egyed telel nálunk, két hím és egy tojó (az öreg hím fején van piros, a tojóén nincs). Főleg a diót szeretik, de a napraforgót is fogyasztják.

Néhány etetős kép tengeliccel (Carduelis carduelis), az idén elmaradt fenyőpinttyel (Fringilla montifringilla), torz csőrű meggyvágóval (Coccothraustes coccothraustes), házi verébbel (Passer domesticus).

Kék galambok (Columba oenas) százas telelő csapatai januártól jelentek meg

Két kedvenc, télen a Balaton-felvidék kőbányáiban megjelenő bajszos sármány (Emberiza cia), és a kőrisfák termését fogyasztó süvöltő (Pyrrhula pyrrhula).

A barkós cinegékkel (Panurus biarmicus) legkönnyebben a téli nádasban lehet találkozni

Függőcinege (Remiz pendulinus) fészek emlékeztet a tavaszra

Még a nagy teleken is áttelel néhány nagy kócsag (Egretta alba). A repceföldeken, tarlókon pockoznak, nádasokban éjszakáznak.

Néhány balatoni kép. Fehér szárcsa (Fulica atra) fekete társai között.

Nagy bukó (Mergus merganser) csapat Tihany mellett

Kormoránok Tihany előtt. Tihanytól figyelve esténként mintegy kétezer nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) húz éjszakázni nyugatra Alsóörs nyárfáihoz, száznál több kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) pedig keletre a Sajkodi öbölbe.

Pár kocka Balatonalmádiból. Viharsirály (Larus canus), kendermagos réce (Anas strepera), dolmányos varjú (Corvus corone).

Egy tihanyi naplemente képei. A húsz perc alatt kattingatott kockák közül néhány, míg a nap le nem bukott Fonyód mögött. (Akinek túl giccses, az lapozza át...)