Idén tavasszal egy hetes kirándulást tettünk erre a gyönyörű, az Atlanti óceán által körülölelt távoli szigetre. Madeiráról mindenki hallott már, az örök tavasz szigetének is nevezik. Nagyon sok turista, így sok magyar is meglátogatta már, nekik újat mutatni nem tudok. Egy képes kedvcsináló ez azoknak, akik esetleg tervezgetik az utat. Szerintem egyszer nagyon érdemes megnézni, de - mivel az egész sziget 60 km hosszú csak - egy hét az összes fontosabb látnivalóra elég. Ugyan a repülőút öt óra, illetve bérelt autóval a hegyekben való vezetés tartogat kihívásokat, de ezek a kellemetlenségek eltörpülnek a kapott élmény mellett. Én a túrázók és a botanikusok szigetének nevezném, mivel különleges a növényvilága, csodálatosak botanikus kertjei, illetve sok, különböző nehézségű túrázási lehetőséget kínál. A kis sziget rendkívül tagolt, nagyon meredek hegyek, tengerparti sziklafalak nyűgözik le a turistát. Állatvilága - mármint a szárazföldi - nem túl változatos, mivel eléggé távol van az afrikai partoktól. A madárvilág fajszegény, de a tengeri madarak, illetve a világon csak itt élő három faj - madeirai vészmadár, madeirai babérgalamb, madeirai királyka - a fajvadász madarászokat is vonzzák. Ha valaki a vészmadarakat, vagy a bálnákat akarja megfigyelni, akkor utazását a madarak költési, illetve a bálnák vonulási idejéhez időzítse. A mi áprilisi túránk egyikkel sem esett egybe, így ezek kimaradtak. Az egy hét szép volt, de újabb hétre nem mennék vissza, hiszen akad látnivaló bőven még máshol is.
Néhány kép az útról:
Jellegzetes sziklás tengerpart
Az egész szigeten mindenhol - a legkisebb teraszokon is - banánt termesztenek.
Jellegzetes sziklai növényzet
A magas, 1000-1500 méteres hegyekről vízlevezető árkokkal (levadákkal) vezetik le a vitet. A nevezetes levada túrák ezek mentén vezetnek. Néhol vízesésekkel is találkozunk.
A sziget belsejét a meredek sziklák uralják. (Egyébként itt fészkelnek a vészmadarak is.)
Az "apácák völgye".
Az óceán színei
Van akvárium, CR7 múzeum a focirajongóknak (engem nem hoz lázba) és sok egyéb látnivaló.
A piacot nem érdemes kihagyni, hiszen rengeteg számunkra ismeretlen gyümölccsel lehet megismerkedni. Bár itt húzós az áruk, de máshol vásárolva érdemes megkóstolni a sárkánygyümölcsöt és társait, nekem mindegyik ízlett.
A főváros Funchal nem csak botanikus kertjeiről, hanem csodaszép parkjairól is híres.
Egy kis hulladék-művészet
Bejárati ajtók az óvárosban
A halpiacon a sziget jellegzetes, általuk kardhalnak nevezett hala. Ez egy másfél-kétméteres fekete hal barrakuda szerű fejjel, muréna szerű testtel. Húsa hófehér és rendkívül finom. Mangószósszal és sült banánnal sokfelé kínálják.
Az óváros utcáin egymást érik a kis vendéglők. Megjegyzem, hogy sokkal olcsóbb itt enni, mint a szállodák közelében lévő éttermekben.
Helyi népviseletet viselő zenészek és táncosok spontán műsora.
A szigeten cukornádat sokfelé termesztenek, és Madeira híres a rumjáról. Több üzemet is fel lehet keresni.
Mivel a szigetet óceán veszi körül, ezért fürdésre kevésbé alkalmas. Még a nyugodt óceánnak is nagy hullámai és veszélyes áramlatai vannak. Csak a kövezéssel védett strandokon lehet fürdeni, de ezekből kevés van.
Jellegzetes kisváros templommal, teraszokkal, banánültetvényekkel, a domboldalban elszórtan álló házakkal.
Kis kikötő a főváros közelében.
A főváros melletti monumentális Krisztus-szobor, bár nekem az első képen látható sziklafülkébe helyezett szobor jobban tetszik.
Jellegzetes tengerparti táj a sziget déli, illetve északi oldalán.
Kávézó az óceán partján
A nyugodt időben is tízméteres hullámok csapkodják a sziklákat
Porto Moniz városa, ahol a vulkáni medencékben fürdeni is lehet. A medencéken kívül az óceán hullámai tornyosulnak, melyek a medencékbe is becsapnak. Ezt érdemes látni és kipróbálni.
Kávézó és strand Porto Monizban
A sziget jellegzetes állatai a gyíkok. Mindenhol nagyon sok van belőlük. Egy kis banánhéjért rögtön megjelennek.
A három madár-endemizmusból a madeirai királykát sikerült látnom. Nem a hegyekben, fenyőerdőben, hanem a tengerparti sűrű bokros szélén.
Tájékoztató tábla a tengerparton. Nekem csak küszvágó csér, sárgalábú és heringsirály jutott. A tengerre nem hajóztunk ki, ott lett volna lehetőség egyéb fajokat is látni.
Az erdei pinty afrikai alfaja. A szigeten sokfelé láttunk belőlük. Rajtuk kívül főleg fekete rigók, barátkák, hegyi billegetők, kanárik, pálmagerlék, füstifecskék mutatkoztak.
A sziget egyik jellegzetes fája a jacaranda-fa. Lombtalan állapotban kékeslila gyönyörű virágok borítják.
Egy másik jellegzetes fa a tulipánfa. Az ökölnyi méretű, élénkvörös virágok tömege csodálatos.
Funchal két botanikus kertjét nem lehet kihagyni. A város feletti hegytetőn lenyűgöző környezetben lehet rengeteg féle fát, bokrot, virágot megcsodálni.
Jellegzetes tengerpart Madeirán.
A sziget közepén 1500 méter körüli hegyeket találunk. Sziklás-bokros táj a sziget csúcsán.
Egyes hegyoldalakat köderdő szerű növénytársulás borít. A fenyőkre fonalas moszatszerű növényzet telepedett.
Fenyőerdő az egyik völgyben
A sziget jellegzetes és híres növénytársulásai a babérerdők. Sajnos mára már kevés maradt belőlük. Az öreg fák között sétálva az ember csak csodálhatja a természet szépségét.
Egy másik jellegzetes növényzettípus a hegytetőn: Mohás lápokkal tagolt sűrű bozótos, zuzmó borította törpe fákkal.
A tengerparti sziklák jól mutatják a sziget tagoltságát. Egy többszáz méter magas szirtről lehet letekinteni a talpunk alatt lévő tengerpartra.
Jellegzetes táj a reptér közelében. A sziget ezen részén fák és bokrok a nagy szél miatt nincsenek, csak szikla és gyep. A kilátás lenyűgöző.
Búcsúzóul a hegyek látványa, banánfa, egy kávézó az óceánnál, Funchal régi erődje, és egy magányos pálma. Jó kirándulást mindenkinek!
