2019. február 12., kedd

Éveleje

Kicsit pótolva az elmúlt pár hónap eseményeit, képeit egy rövid évindító bejegyzés:

Az ősz vége még szép színekkel búcsúzott, majd a tél ólmos szürkesége telepedett a tájakra









Az idei tél felénk madarak tekintetében fajszegény volt. Néhány áttelelő kócsag, kevés magevő és ragadozó. A fenyőpintyek elmaradtak, csak néhány tűnt fel. Cinegék, kevés tengelic és zöldike, néhány kenderike-csapat a gazosokban, itt-ott egy-egy vadászgató kékes rétihéja, néhány öreg egerészölyv az utak mentén...

Ökörszem

Búbos pacsirta

Tengelicek és kenderikék. Nagyobb csapataik körül a karvaly és a kékes rétihéja is rendszeresen feltűnt.









Öreg tollruhába átvedlő tojó vándorsólyom a Bakonyalján január közepén

Kertünk egyik fakopáncsa

Szőlőrigó. Téli vendégünk. A fenyőrigó csapatokba vegyül kis számban. Kicsit a fenyőrigóknál kisebb termetű, repülő csapatban "pacsírtaszerű", kisebb, zömökebb, rövidebb farkú.

Telelő madarak Tihanynál. Szárcsák, feketenyakú vöcskök, kerceréce, kontyosrécék és nagy bukók.











Színes gyűrűs dankasirály

Az erdei fülesbaglyok telelőhelyeken való számlálása január közepén történik. A lakott területek örökzöldjein csoportosan lehet őket megfigyelni.





Ennek a juhhodálynak a padlására gyöngybagolynak raktunk fel költőládát.

Fiatal bakgida. Jól látható az első évben fejlődő gidaagancs.


Kóbor kutya falka. Sajnos vadállományunkra komoly veszélyt jelentenek. Egyes falvakból csapatosan járnak ki a mezőkre vadászni.

Sakálok által egy éjjel alatt felfalt vaddisznó süldő maradványa

Első elejtett sakálom mellett

A tél a nagyvadak hajtó és terelővadászatainak időszaka is. A képen két vadászat közötti erdei teázás és pihenő

A vadászat végén a terítéknél a vadászok máglyák fényénél kürtszó mellet adják meg a vadnak a végtisztességet.


Néhány téli vadfotó az elmúlt hetekből. Disznók a szórón.

Dámok


Gímbikák csapata. Erdőjárók mozdíthatták ki nappali pihenőhelyükről a csapatot, mely egészen rám jött. Egy igen jó bika is volt közöttük.



Szívesen elejtettem volna...(Természetesen nem a nagyot, hanem a kép közepén lévő csökött agancsú, selejt példányt. Egyébként ő vezette a rudlit, test alapján a legkorosabbnak tűnt közöttük, nagyon gyenge aganccsal.)




Egy másik helyen fotózott bikák




Tarvad rudli. Valószínű agancsozóktól megriadt, fáradt, a vetésen tébláboló csapat. Látszik, hogy a mennyire lihegnek és szinte gőzölög a testük.

Közúton átvágtató szarvasrudli

Már biztonságban

Búcsúzóul egy kékgalamb, mely már költőhelyén várja a tavaszt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése