Bikák

Amikor a réteken megjelennek az őszi kikerics lilás virágai, őzlábgombák nyújtóznak az akácok alatt, a hajnali pára megüli a völgyeket és a bakonyalji lápréten illatos hagyma bontja virágait, akkor tudjuk, hogy nemsokára elkezdődik. Láttuk már jeleit. A kérgétől fosztott karnyi vastag akácot, az összevert bokrot, a váltón érzett szúrós bikaszagot. Aztán, egy szeptember eleji estén belenyög a szürkületbe az első bika. Éjjel már meg is szólalnak. Kezdetben csak néhány, majd egyre több és egyre bátrabban. Hirdetik, hogy a szeptember az övék, feledve óvatosságukat, csak a szaporodásnak élve.

Hát, valahogy így kezdődik. A várakozás megvan vadászban, fotósban egyaránt. Vajon milyen lesz a szezon, előkerül-e az a tavalyi nagy bika, milyenek az agancssúlyok, sikerül-e bőgő bikát fotózni és még megannyi kérdés.

A vadászok számára az év legfontosabb hónapja. Nagyvadas területen a gímbika vadászata adja az árbevétel döntő részét. Ekkor minden hajnal és minden este a lesen éri a hivatásos vadászt. Vendéget kísér, aztán utánkeres, vadat beszállít, trófeát főz ... egy jót aludni majd csak októberben lehet. És a siker sok dolgon múlik. A legjobb tudás mellett is a vendégen, a bikán, az időjáráson, a szerencsén … Szeptember végén megvonják a mérleget, addigra teljesíteni kell. Nincs idő válogatni, a nagy bikát elengedni. Ez sajnos látszik szarvasainkon is. Mennyiségileg még sok van, de az érett, öreg bika egyre ritkább. Néha beesik egy-egy nagy, de ez is sokszor a közép-korosztályból. De mi lesz holnap? A bajt mindenki érzi, de egyre kevesebben tesznek ellene. A szarvasállomány pedig tovább fiatalodik, a nagybikák az emlékek közé kerülnek. A szeptember végi trófeaszemléken ez a tendencia sajnos egyre kézzelfoghatóbb.

A fényképezésről. Ne várjad kedves olvasó vadászlapok nagyszerű fotóit. A képek nem bekerített vadaskertben készültek, hanem a szabad vadászterületen. Itt a vad óvatos, főleg csak szürkületben mozdul. A jó helyeket természetesen elkerülöm, ott a vadásztársak vadásztatnak, az ő sikerük sokkal fontosabb. A bőgés hangja, a hajnalok varázsa, egy-egy sikerült kép így is megmarad. Fényképezéshez a reggeleket ajánlom, sokkal nagyobb esélyünk van jó fénnyel bikát látni. Pár kép remélem felidézi a hangulatot, ezzel szeretném a természet e nagyszerű eseményét bemutatni.

Fiatal, jó képességű második éves bika. Ők még pár évig csak szemlélődők szeptemberben.

Sűrűk szélén, erdei nyiladékokon, kerítések mentén feltűnnek az első bikák

Érdekes, egyik száron lehajló szemágú bika a kukoricában

Villás selejtbika (kívánatos, hogy 3-4 éves kortól koronás - a szár végén minimum 3, de minél több - ágú agancsot növesszenek)

Hajnali bika az erdő szélén

Középkorú, még nem lőhető bika. Öreg korában szép trófeát növeszthet

Fiatal bőgő bika. A napraforgótáblák kiváló helyek a vadászathoz és a fényképezéshez

Kedvenc bokros láprétemen készült kép egy középkorú bikáról. Ezt a helyet évről évre 4-5 bika látogatja bőgéskor.

Ugyanitt egy fiatal bika

Egyes, főleg idősebb bikák szürke színűek. Jó képességű, kb. 8 kg-os agancsú bika. Egy-két év múlva lőhető.

Bika napraforgón

Az egyik általam ismert csapatbika. 8-10 tarvadat kísérgetett idén bőgéskor.

Öreg bika pirkadatkor a réten. Nagy teste, mélyen tartott feje mutatja korát. Sajnos túl korán volt és túl messze.

Hajnali hangulatkép

Bőgő középkorú bika

Egy emlékezetes cserkelés képei

Elejtett öreg bikák terítéken. A magyar gímszarvas világhírű, megóvandó természeti kincsünk.