Nálunk a tél rétihéjája.
Tőlünk északra költ, október elejétől április közepéig találkozhatunk vele.
Hímje kékesszürke, fekete szárnyvéggel, sötét hátsó szárnyéllel. Nősténye barna,
felül fehér faroktővel. Termetre a barna rétihéjánál talán kisebb, a hamvasnál
és a fakónál nagyobb, zömökebb.
Nem ritka madár, télen
gyakran szem elé kerül. Főleg lucernatáblákon, legelőkön, gazosoknál,
árokpartoknál találkozhatunk vele, amint alacsonyan, imbolygó repüléssel
pásztázza a földet rágcsálók, esetleg meglapult madár után kutatva. Dögre csak
ritkán jár. Egy-egy táplálékban gazdag helyen sokáig kitart, itt akár több
madár is telelhet. Nagyobb hótakaró esetén délebbre vonulnak. Az alföldi
pusztákon előfordul, hogy csoportosan éjszakáznak, ekkor több tucat madár is
összeverődik esténként az alkalmas zsombékos-sásos helyen éjszakázni. Néhány kép e szép, kecses madárról.
Az öreg hím kékes rétihéja színezete jellegzetes. Kékesszürke, kiterjedt fekete szárnyvéggel, sötétebb hátsó szárnyéllel.
Rágcsálókra és madarakra egyaránt vadászik
A tojó barnás, alulról csíkozott evezőkkel, felülről fehér faroktővel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése