Bár gyerekkorom óta
horgászok, mégis késett ez a bejegyzés a blogomon. Ennek oka főleg az, hogy
fotókon szerettem volna bemutatni halainkat. Horgászzsákmányokkal nem untatnám
az olvasót.
Mivel egy nagy
horgászegyesület vezetője vagyok közel tíz éve, így a halvásárlásokat,
telepítések is én végzem. Az általunk kezelt Ajka melletti Lőrintei-tó tipikus
völgyzáró gátas tározó, mely több, mint 50 éve létesült, s azóta sem volt
lehalászva. Rendszeres telepítéssel gazdag halállományt tartunk fenn benne.
Hasonlóan más dunántúli tavakhoz ponty, amur, csuka, süllő, balin, harcsa,
sügér, domolykó, ezüstkárász, dévér, bodorka, vörösszárnyú és karikakeszeg,
garda, küsz, compó, busa, naphal, folyami géb, vágódurbincs, szivárványos ökle
és vágócsík képezi a halállományt. Történtek kísérletek egyéb fajok
telepítésére (tok, márna, szivárványos pisztráng, fekete sügér), de ezek mára
eltűntek a tóból. Szerencsére törpeharcsa nincs a tóban.
A tervszerű telepítés
mellett jól megfigyelhető, hogy egy tó halösszetétele átalakul, bizonyos fajok
(pl. harcsa) egyre jobban dominanciát szereznek mások kárára. A ragadozók közül
a csuka a legkevésbé igényes, fiatal tavakban hamar megjelenik, komoly
állományt alakít ki. A süllő megjelenésével változik a helyzet, egyre inkább
átveszi a domináns szerepet a csukától. Kevés táplálék esetén a csukák már
éheznek, de a süllőket jó kondícióban találjuk. A harcsa bekerülésével
(horgászok szeretik, de tógazdaként nem kívánatos) előbb-utóbb az ő javára
billen a mérleg. Ellenség híján egyre nagyobbra nőnek, rejtett életmódja miatt
megfogni nehéz. Nő és szaporodik, egyre nagyobb gondokat okoz.
A fehérhalak közül a
megfelelő keszegállomány fenntartására kell törekedni. Az új halászati törvény
miatt ez egyre nehezebb, hiszen a természetes vízi halászat tilos, a
tógazdaságban nevelt keszeg pedig kevés és drága. Amurral csínján kell bánni,
mert írtja a vízinövényeket, a busát pedig el kell felejteni és ki kell fogni a
tóból. Az invazívnak tartott halak közül az ezüstkárász és a razbóra komoly
ragadozóállomány mellett szerintem nem okoz gondot, de a törpeharcsa
bekerülését meg kell akadályozni. A kárász horgászhalnak jó, de takarmányhalnak
kevésbé felel meg. Ragadozóhalas nevelőtóba ősszel rakott apró ponttyal és
kárásszal jártam úgy, hogy a csukák nyárra éhezni kezdtek, mert a pontyot
megették, az ötcentis kárász pedig hamar túlnőtte a csukát, őszre 60-80 dekásak
lettek. Így az egész tavat le kellett halásznunk és áttelepítenünk.
A másik kedvenc vizem a
Balaton. Neki majd egy külön írással adózok. Kősüllői, gardái, balinjai nagyszerű
horgászatok célhalai. Az angolna eltűnésével újra megjelent a sügér, egyre több
a küsz és a balin, nő a süllő állománya. Sajnos a busabomba továbbra is ketyeg,
pedig nélkülük Európa egyik legjobb horgászvize lenne. Addig még rengeteg
ivadék végzi a busák torkában.
Bár környékünk nem dúskál
folyóvizekben, mégis a Marcal és a Rába, valamint pár kis patak (Séd, Bitva,
Torna) otthont ad folyóvízi halainknak is. Pár évtizede még itt voltak az
ország legjobb folyói. A Meleg-víz domolykói, márnái, paducai, csukái, a Viszló
hatalmas pisztrángjai nekem még élénk emlékek, csodájukra járni fiatal koromban
megadatottak. A bányászati vízkiemelés leállításával ezek a bővizű patakok
megszűntek, medrük üres, gazos. A Tornát és a Marcalt meg a vörösiszap tette átmenetileg
tönkre. Szerencsére a természet visszaveszi ami az övé, a Marcalon már szép
domolykók, jászok és balinok cirkálnak.
Előbb-utóbb talán visszatér a régi halbőség, csukákkal, bodorkákkal,
paducokkal. A Rába téli menyhalazásaink színtere, téli fagyos éjszakákon
szoktam meglátogatni. Évi egy-egy horgászat néhány menyussal éppen elég, utána
jobb a kályha melege.
Az írás kicsit hosszúra
sikerült, így most pár kép a halak és horgászat világából.
Kedvenc halam a süllő
Kettőnk fogása (édesapám és én)
Ő már "fogas"
Süllők és csuka
A vizek tigrise
Harcsa a horgon és a parton
Egy 50 kg feletti
Az egyek kedvenc a sügér
Fogai nagyon aprók
Különböző korosztályok
Vörösszárnyú keszeg
Egyik legszebb halunk, a compó
Ponty és compó
Egy öreg ponty
Újabb kedvencek: szivárványos ökle, aranykárász, kövicsík. Tavunkban az ökle jelentős állománya él. Ez a faj nagy kagylókba rakja az ikráit, így a tiszta vizek lakója. Védett.
A Bakony néhány erdei tavában még megtalálható a tiszta vérű aranykárász. Máshol a betelepült ezüstkárász kiszorította, vagy összeívva vele megszűnt a tiszta vérvonal.
Horoggal (!) fogott kövi csíkom. Védett faj
Bagolykeszeg a Balatonból
Legnagyobb tavunk jellegzetes hala a küsz
Horgászat a Marcalon
Fürge csellék a Bitvában
Marcali halak: szilvaorrú keszeg
Nyúldomolykó
Kisebb folyóink legjellegzetesebb faja a fejes domolykó
Fogás a Marcalból 2015: négy domolykó, középen kiló feletti jászkeszeg
Hajnali horgászat a Tiszán és eredménye
Néhány kép a haltelepítésekről. Hogy egy tó jó horgászvíz legyen, ez rendszeres telepítést és tudatos halgazdálkodást igényel.
Pontyok a hálóban
A leeresztett tóból válogatóasztalra kerülnek a halak
Pontyok mérlegelés előtt
Vörösszárnyú keszeg
Csukák a telelőtóban és telepítéskor
A halak szállítását modern, oxigént adagoló szállítóautókkal végezzük
A halak leeresztése telepítéskor
Tokok telepítése
Éjjel fogott tokhalam
Halászat a Kis-Balatonon. Kiló feletti dévérkeszegek és néhány süllő
Kipakolás
Dévérek leeresztése a tartályból, már a tónál
Ikrából kelő csukaivadék
Előnevelt csukák szállítása műanyag zsákban (kb. 10ezer csukaivadék)
Takarmányhal-halászat
Gyermekhorgász fogása tavunkon: vörösszárnyú, naphal, sügér, küsz, bodorka
Zarásul egy téli emlékkép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése