2018. február 26., hétfő

Tavaszt várva



Az idei tél leghidegebb napjait a végére tartogatta. Bár a hétvégén már márciust mutat a naptár, a kertben kemény mínuszok szorongatják a pár hete már majd kirügyezett fákat. A február eleji hóvirágmezőt vastag hótakaró borítja a Bakony völgyeiben. A Marcal-mente télvégi vízimadár kavalkádja eltűnt, a tájat újra dermedt jégmező borítja. Furcsa volt így visszazökkenni a tavaszelőből a kemény hidegbe. De legalább most jött, és nem április derekén, mint tavaly. „Február-itt a Nyár!” tartja a mondás, s gondolom most sem lesz másként. Pár hét múlva már senki sem emlékszik ezekre a napokra. Mindenesetre madaraink már érzik a tavaszt. Az egyre hosszabbodó nappalok beindítják náluk a hormonokat, s a zord idő ellenére egyre hangosabban énekelnek reggelente a parkokban, erdőszéleken. Már itt vannak az első tavaszi fajok, bíbicek, seregélyek, barázdabillegetők, a hó alatt ott a téltemető és a hóvirág. Még pár nap és a tavasz a böjti szelekkel elkezdi melegíteni és szárítani a mezőket és vetéseket, rügyek pattannak, a természet álmából újra életre kel.
Bejegyzésemben néhány téli pillanatot elevenítek fel képekben.

Decemberi kép - szúnyogokkal

Előző bejegyzésem telelő erdei fülesbaglyokkal fejeztem be, így néhány idei kép róluk. Január végére verődött össze nagyobb csapatuk az általam ismert egyik gyülekezőn, de néhány telelő egyed többfelé mutatkozott.




A nappalozó-fa alja köpetekkel. Itt hat példány telelt.

Télen igyekszünk felmérni a várakat, kőbányákat, sziklafalakat. Néhány kép ezekről.







Egy ismert uhus fal alatt talált vacsora maradvány. Talán erdei szalonka volt.

Felmértünk néhány erdőt is fokozottan védett fajok fészkét keresve, illetve bemértünk olyan fészket is amit még költési időben betájoltunk, de nem akartunk megkereséssel zavarni. Érdekességképpen hollófészek nyírfán kb. hat méter magasan, illetve egy kígyászölyv fészek.


Téli kellemes időtöltés a Balaton partján meleg, napos időben sirályokat és récéket fotózni. Ha meg néhány színes gyűrűs is van köztük, az külön öröm. A télen jópár horvát (fehér gyűrű) és néhány cseh és magyar (piros gyűrű) madarat sikerült leolvasni.





Néhány kép viharsirályokról.




Várpalotai téli hangulatkép

Reggeli mosakodás (szárcsa)

Modellként

Telelő feketenyakú vöcskök a Balatonon (bocs ...)

Kontyos réce csapat

A tél színe

Balaton, Déli-Bakony, Marcal-völgy - télen



A szarka

Február elején a Marcal már tavaszi zsongást mutatott. Récék, libák, bíbicek, aranylilék csapatai lepték el az elöntéseket. A rét széléről jól figyelhetők voltak. Néha felrobajlott a sokaság, ekkor réti sasok próbálkoztak sérült, legyengült zsákmányt ejteni. A riadalom elmúltával a zsivajgó tömeg visszaült. Órán belül újra támadott a három sas, de most érdekes fordulatot vettek a dolgok, melyet eddig még sosem figyeltem meg. Egyszerre támadták meg a sokadalmat, de míg az öreg pár a sikertelen támadás után a nyárfákra telepedett, a harmadik, kb. 4 éves madár üldözőbe vette a vetési ludakat. Először három példányt üldözött a levegőben, kb. száz méter magasan, majd kettő lelépett és egy fiatal ludat hajtott. A hajsza kb. 10 percig tartott a levegőben, ahol a sas a ludak (majd lúd) nyomában teljes erővel repült és próbálta izomból utolérni. A távolság 30-60 méter között változott az üldöző és üldözött között. Fel-le repültek a hosszú völgyön, több kört téve. Mire a sokaság letelepedett volna, újra jöttek, ekkor minden felrepült, lúd-sas áthúztak, többi újra leszállt, újra jöttek, minden fel a levegőbe, stb. Szóval igen érdekes volt. Egyébként 10 perc után feladta, leült egy nyárfára és ott gubbasztott fáradtan. Még az incselkedő hollókra sem reagált. Hogy mi vette rá a kis esélyű vadászatra, nem tudom, lehet, hogy sikerrel zsákmányolt már így.

















A többször megreptetett libák alkalmat adtak néhány röpkép készítésére. A vetési ludakat amúgy is nagyon szeretem, a "Dunántúl libája" nekem a kedvencem.










Néhány elmaradhatatlan téli etetős kép. A négy zsák szotyi igencsak fogytán van már, két hét múlva el is fogy, így gondolható, hogy volt látogató az etetőkön. Ami idén érdekes volt, az a rendszeresen bejáró közép fakopáncs, mely előtte harminc év alatt egyszer sem volt vendégem. Az idén sok volt a csíz, most is mintegy 25 példány jön naponta. Sajnos zsezsével - bár az idei télen igen erős beáramlásuk van - nem találkoztam. Sok cinke, tengelic, zöldike és meggyvágó mellett a kemény faggyal szépen lett fenyőpinty is. Az őszapók inkább a kecskerágó termését ették, napraforgóra nem mentek. A karvaly idén is mindennapos vendég volt.
























Egy téli ökörszem

Pár kép a téli magevő rajokról. Idén nem untatom velük az olvasót...



Két karvaly kép a kertből


A tél vége -tavasz eleje az őzek agancsfelrakásának és a gímszarvas agancshullatásának ideje

Ebben a februári őzcsapatban már teljesen letisztított agancsú őzbak is volt

A február a rókák koslatásának (párzásának) ideje

Bikák. A sok erdőjáró (értsd agancsozó) által kimozdított csapatokkal ekkor bárhol, bármikor találkozhatunk. Komoly veszély ez a vadra, a közlekedésre egyaránt. A képek zömmel autóból készültek.



Reggeli szerencse. Évente egyet-egyet vetésen, vagy őszi hajtásban én is találok. (Megjegyzés: a vadászatra jogosult legálisan gyűjtheti az agancsot)

Királyok koronái

Télvégi erdei hangulatképek


Egy téltemető képével zárom ezt a téli bejegyzést

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése