Április elején

Néhány áprilisi képet szeretnék kedvcsinálónak közreadni.

Virágzó gyümölcsfáink a szabadba csábítanak.

Legkisebb madarunk a sárgafejű királyka (Regulus regulus). Vonuláskor nem csak tűlevelű fákon, tujákon figyelhető meg, hanem bokrosokban is sokfelé találkozhatunk vele. A függőcinege (Remiz pendulinus) a náddal és fűzfákkal övezett vízpartokat kedveli.

A vadvizeken a vízimadarak sokféle faja képviselteti még magát. 
Most néhány réce-röpkép: kanalas, böjti, kontyos, barát és cigány.

Egyik kedvenc fajom a búbosbanka (Upupa epops). Március közepétől lehet újra látni ezt az Afrikából visszatért dekoratív madarat. Sajnos számuk évről-évre rohamosan fogy. Környékünkön régebbi fészkelőhelyeiről sorra tűnik el, bár megfelelő élőhely, odvas fák, fasorokkal szegélyezett legelők, bokros kopárok bőven akadnak.  Jópár odút kiraktam nekik a Kab-hegytől lakhelyemig, de eddig egyben sem telepedett meg. Up-up-upp hangja néhány helyen szerencsére felhangzik még. Kár lenne, ha vidékünkön a szalakóta sorsára jutna és teljesen eltűnne. Sokkal többet kellene tennünk e faj védelméért.

Az énekesek közül néhány jellegzetes, a tavaszhoz illő madárfajt választottam. A sárga billegető (Motacilla flava) a nedves rétek és kaszálók jellegzetes madara. Szép sárga színével, bizalmas természetével a mezőt járó embernek sok örömet okoz. A sordély (Emberiza calandra) pergő strófái a „pacsírtaszó” mellett a tavaszi rét elengedhetetlen tartozékai. Oszlopokon, kórókon, bokrokon még sokfelé megfigyelhető. A hantmadár (Oenanthe oenanthe) a kopárabb területek, bakonyi lőterek, köves birkalegelők kedves madara. Neve igen találó, valamilyen nagyobb hantra, kőkupacra szokott kiülni, innen les rovarokra. A rozsdás csuk (Saxicola rubetra) elegáns hímjével magasabb füvű, kórós réteken találkozhatunk.

(Sok évtizede figyelem a madarakat, és sajnos valamennyi bemutatott énekes esetében erős – és az utóbbi években egyre erőteljesebb – állománycsökkenés figyelhető meg. Hol vannak már a pár évtizede látott egyedszámok! A pacsírták, sármányok, gébicsek, billegetők, rigók száma gyanítom töredéke a korábbiaknak. Bár meglehet, hogy gyermekeink a mostani „madárbőséget” fogják még egyszer nosztalgikusan emlegetni…)

Külön fejezetet érdemel a nádasok legszebb hangú és kinézetű madara, a kékbegy (Luscinia svecica). Környékünkön a Balaton mellett és a Marcal-medencében fordul elő, néhány páros állományban. Április elején a hím gyönyörű énekével jelzi revírjét. Az éneke közben sokszor néhány méterre felröppen és vörös tövű faroktollait kiterjesztve lassan ereszkedik vissza a nádba. Ha veszélyt érez a növényzet alsó régiójában szinte egér módjára mozog, ekkor észrevenni nehéz. Nálunk a fehér csillagos alfaj fordul elő, míg Észak-Európában a vörös csillagos (kék színű mellének közepén vörös foltot viselő) alfaj él. Költésidőben és utána már rejtetten mozog, keveset mutatkozik. Megfigyelésére legnagyobb esélyünk áprilisban van. 

Két fekete: a kora tavasszal visszaérkezett fekete gólya (Ciconia nigra) és a költéshez készülődő fekete harkály (Dryocopus martius). 

Április eleji kiránduláson már tojásos madárfészkekre is akadhatunk. A bíbic (Vallenus vallenus) egyszerű fészkét a talajra építi, tojásait rejtőszínük védi a ragadozóktól. A feketerigó (Turdus merula) odvas fát választott fészke építéséhez. Ugyan egyes állományai városiasodtak, de főleg az erdőszélek, bokrosok gyakori költőfaja.

Megjelentek az első rovarok is. A kék nünüke (Meloe violaceus) a leánykökörcsin szirmából lakmározik. A nagy rókalepkével (Nymphalis polychloros) már kora tavasszal is találkozhatunk.

A kétéltűek és hüllők is kezdenek mutatkozni. A vöröshasú unka (Bombina bombina) hímje hangosan udvarol egy erdei tóban. Az alpesi gőte (Triturus alpestris) a Bakony néhány pontján is előfordul. Hímjeinek kékes oldala és vörös hasa különösen szép az áprilisi nászidőszakban. A melegedő napok hatására a siklók és a gyíkok is megjelennek. A képen a lábatlan gyík (Anguis fragilis) – másik nevén törékeny kuszma – látható. Testalkata a siklókra hasonlít, de gyík lévén pislogni tud. Ártalmatlan, jámbor és kedves állat. 

Március közepén ébredtek fel téli álmukból az ürgék (Spermophilus citellus). Fotózni tavasszal és autóból szoktam őket, ekkor nagyon bizalmasak. A kopár gyepeket, birkalegelőket szeretik. A Bakonyban megfelelő élőhelyekre sikeres visszatelepítési akciók folynak. 

Egy fészekanyagot gyűjtő fehér gólyával (Ciconia ciconia) és virágzó kökénybokrokkal kívánok szép tavaszi napokat!