Régi magyar neve „ráró”. (Bár
ezt a nevet a halászsas mellett néha a kerecsenre is használták. Egyes
magyarázatok szerint gyors röptű madarat, sólymot jelöl, más szerint a kékes
lábú madarakra mondták. Mindenesetre Brehm „Az állatok világa” és Széchenyi
Zsigmond „Ahogy elkezdődött-Ünnepnapok” műve is ezen a néven emlékezik meg
róla.)
A ragadozó madaraink közül
külön kategóriát képvisel ez a halspecialista. Rokon faj nincs, mással jól
megnézve nem téveszthető össze. Egerészölyvnél nagyobb termetű, hosszú szárnyú
ragadozó. Színezete felülről barna, alulról feltűnően világos, hasa, szárnyalja
fehér. Fejmintája jellegzetes, világos fejtető és arc, sötét szemcsík, kékes
csőr. Lába erőteljes, szintén kékes színű.
Vonuló madár, tőlünk
északabbra költ, délebbre telel, így vonulás során találkozunk vele. Ritkán
átnyaraló példánya előfordulhat. Költési kísérlete néhány ismert hazánkból, de
sikeres költés jó száz éve nem volt. Jó pár éve találtam egy fészeképítő párt egy
közeli erdőszéli tónál, de sajnos a fészek félbemaradt, a madarak eltűntek,
pedig az élőhely szerintem tökéletes lett volna. Tavaszi vonulása március
végére és áprilisra esik, így most van a legnagyobb esély e madarat megfigyelni.
Őszi vonulási ideje szeptember, de ekkor sokkal kevesebb madár kerül szem elé.
Halastavakon akár több
példány is vadászhat egyszerre. Nekem többször volt szerencsém ilyet
megfigyelni. A környék halastavai és nagyobb horgásztavai kivétel nélkül
megfelelnek neki. Alkalmas helyen több napig kitart. Nagyobb fákon, vízparti
facsonkokon, tavakból kiálló etetőkarón kiülve is láthatjuk. Vadászat közben 30-50
méter magasból a vízfelületet pásztázza. Ahol gyanús halmozgást lát, ott egy
helyben szitál, majd a zsákmányt bemérve kő módjára zuhan a vízbe. A zuhanás
utolsó szakaszában lábait előrenyújtja, szárnyát hátrafeszíti, így csapódik a
vízbe. Sokszor teljesen elmerül, majd a felszínre emelkedve erős
szárnycsapásokkal próbálja zsákmányát kiemelni. Nagy zsákmány esetén ez
nehezen, néha egyáltalán nem sikerül. Sikeres felszállás után a halat hasa alá
menetiránnyal szemben befordítja és elfogyasztani valamely nyugalmas
táplálkozóhelyre, fatetőre szállítja. Ha a zsákmányolást elvétette, akkor a
vadászatot kitartóan újrakezdi. Halfogását látni élményszámba megy. Mivel a
madarak pár napig tartózkodnak nálunk, komoly gazdasági kártételt nem okoz. Naponta
egy-egy halat persze megfog, de a haltermelőknek a kormoránok sokkal nagyobb
problémát jelentenek. Sokszor a horgászoktól, vízparti kirándulóktól sem zavartatja
magát, vadászata közben nem bizalmatlan madár. A színes jelölőgyűrűk leolvasásával,
jeladókkal felszerelt madarak adataival ma már tudjuk, hogy nálunk a finn,
svéd, baltikumi, lengyel madarak vonulnak át legnagyobb számban. Remélem, hogy
egyszer költőfajként tarthatjuk számon hazánkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése