A második kedvenc
ragadozómadár fajom. Kecses és szép madár. Sajnos elég ritka is. Környékünkön
csak néhány eldugott élőhelyen fordul elő, régi folyómedrek maradványaként
megmaradt nedves aranyvesszős, nádasos, csalános, bokros területek madaraként.
Néha egy-egy pár próbálkozik lucerna, vagy gabonatáblában is költéssel, de ezek
zömmel sikertelenek.
Megritkulásának egyik oka is
ez. Talajon fészkelőként nem csak a fészket elpusztító ragadozók (vaddisznó,
róka, sakál, borz, nyest, stb.), hanem az időjárás, a kaszálások és szárzúzások
is veszélyeztetik sikeres költését. A
fészkelések fele általában valamilyen okból tönkremegy. A ritkulás másik oka,
hogy hosszútávú vonuló. Sok példány esik a Földközi-tenger környéki és észak-afrikai
mészárosok (értsd puskás emberek) áldozatául, valamint a szaharai átrepülés és a
telelőterület is számos veszélyt rejt rájuk. Hazai állománya 100-120 pár
közötti, csökkenő tendenciájú. Nálunk évente változóan 5-12 pár költ. Az idei
év sajnos gyenge, a tavalyinál jóval kevesebb pár kezdett költésbe.
Hozzánk április végén, május
elején érkezik vissza és szeptember végén már el is hagyja hazánkat.
Sok természetkedvelő
esetében nehézséget jelent a három hasonló rétihéja faj megkülönböztetése.
Mindháromnál a hím kékesszürke, szárnyvégük fekete, a tojó barna, a faroktövén
felül fehér csíkkal. A hamvas rétihéja hímjénél a szárnyon felül egy fekete
csík is látható, illetve a szárny alul fekete és vörhenyes sávokkal díszített
(lásd képek). Távoli madárnál jó támpont, hogy a kékes rétihéja és a hamvas
szinte váltja egymást nálunk, a fakó rétihéja pedig nagyon ritka, és a hímje
nagyon világos színű. A gyakori téli vendég kékes rétihéjával októbertől
április közepéig lehet találkozni, a hamvassal április végétől szeptember
végéig.
Tápláléka nagyrészt mezei pocok
és más rágcsálók, pocokhiányos években nagyobb számban fog énekes madarakat és
gyíkokat is. Mivel termete kicsi, ezért nagyobb zsákmányt nem is tud
zsákmányolni.
Röpte könnyed, légies, sokszor
a rétihéjákra jellemző módon imbolyog a rét, vagy vetés felett. Mozgást látva hirtelen fordulattal lecsap.
Vadászterülete nagy, a költőhelytől 5-8
km-re is elmehet zsákmányolni. A fogott pocokkal gyakran nagy magasságban
érkezik a hím fészkelőterület fölé, ahol meredek zuhanással, csavarogva, éles vijjogó
hangot adva ereszkedik alá. A tojó ekkor felrepül a fészekről és a levegőben
elkapva veszi át a hím által elengedett zsákmányt. A fiókákat is a tojó eteti.
Nagyon látványos a kirepült fiókák repülni tanulása is, ahol a zsákmányt hozó
szülőket a levegőben üldözik a falatért.
Évente szervezünk terepi napokat
a költőhelyek és párok felderítésére, melyeket e nemzeti parkos kollégákkal
igyekszünk megvédeni a kaszálásoktól és egyéb veszélyektől. Állományuk
ingadozó, sajnos csökken, mégis remélem, hogy sokáig gyönyörködhetünk e kecses
madarakban.
Hamvas rétihéja pár. Jól látszik a színbeli és méretbeli különbség.
Május elején a látványos nászrepülés zajlik. Röptük csapongó, hangjukat gyakran hallatják. A hím sokszor homorított háttal repül. Nálunk kis kolóniákban is fészkel.
Hímek a költőhely felett
A hím igen elegáns, kékesszürke színű. A képeken megfigyelhető a szárny felső és alsó részének színezete.
Néhány közeli kép (köszönet érte H. Peti barátomnak)
A tojó barna, de az egyedek színezete változatos.
Képek zsákmánnyal. Főleg mezei pockokat és egyéb rágcsálókat fog. A zsákmány átadása a tojónak nagyon látványos.
Hamvas rétihéja fiókák aranyvesszős-csalános költőhelyen. A többi képen kirepült fiatalok láthatók.
Fiatal élelmet kéreget a tojótól. Pár nap után már ügyesen elkapják a levegőben a tojó által elejtett zsákmányt.
Néhány jellegzetes életkép és az élőhelyek.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése