Kaufman Pictures: Augusztus – Kígyászölyv (Circaetus gallicus)

Számomra egyértelműen ő a kedvenc.

Nagy termetű faj, az egerészölyvnél nagyobb, a nagy sasoknál kisebb madár. Alulról feltűnően világos színű. Melle sötétebb, szürkés, de hasa, szárnyalja, farka fehér, feketés foltsorokkal. Felülről szürkésbarna, szárnyának fedőtollai világosabbak az evezőknél, farka széles sávokkal csíkozott. Nagy zömök feje és sárga szeme közelről röptében is feltűnő. Az ülő madár alsóteste világos, felsőteste barnás, feje nagy, csüdje nem tollas. Röptében nyugodt szárnycsapások, vízszintes szárnytartás, vadászat közben gyakran egy helyben szitálás és maga alá lógatott láb jellemzi.

Termete ellenére nem feltűnő és még élőhelyén is ritkán látható. Egyrészt keveset mozog, másrészt nagy magasságban közlekedik a fészkelő és a táplálkozó terület között. Vadászat közben a réteket, legelőket pásztázza, bár nagyon gyakran egy pontra kiülve les órákon át zsákmányra.

Élőhelye, mozgási területe hatalmas, nálunk a Bakonyban több pár jár el 10-15 km-re is zsákmányért. Egy territórium akár 150 km² is lehet. A déli, meleg területeket kedveli, lőterek, lankás tagolt hegyoldalak, tisztások, rétek, kaszálók, kis tavak, mocsarak környezete képezi élőhelyét. Itt vadászik kedvenc táplálékára, a siklókra. A siklók mellett gyakran fog gyíkokat is, esős, hűvös időben rágcsálókat, de mindig a hüllők állnak az első helyen. (Többször láttuk, hogy rágcsálókban bővelkedő tarló mellett órákig lesett siklóra, holott pockot hamar foghatott volna. Ez a madár 3,5 óra múlva begyében és karmában 1-1 siklóval indult vissza a vadászterületről a fészekhez etetni. Ugyanakkor volt olyan pár, amely tarlóhántáskor tudatosan pockozott és ezzel etetett – bár pár óra múlva ezek egyike is siklót fogott inkább…) Naponta csak 1-2 szer etet, ami nem könnyíti meg a fészek felderítését. Költőhelye zavartalan erdőkben található, fészke a madár méretéhez képest rendkívül kicsi, azt is jól elrejti alulról fagyöngy, fenyő, borostyán, vagy sűrű ágak takarásába. Felülről jó berepülési lehetőség kell neki, így sokszor költ fa csúcsában, ami a fészek időjárásnak kitettségét növeli. Több költés ment tönkre szélvihar, vagy jégverés miatt az utóbbi pár évben a területen. A fészkelési szokásaira, költőhelyére vonatkozó korábbi leírások részben megdőlni látszanak, a tölgyes fészkelőhelyek helyett ma inkább a fenyőt választja. Egy fiókát nevel, költési ideje hosszú, április közepétől augusztus végéig tart. Költőhelyén rendkívül zavarásérzékeny madár.

Vonuló, hozzánk március legvégén érkezik és szeptember végén - október elején vonul el. Költőpárjaink a Boszporuszon átkelve vonulnak az afrikai szavannákon lévő telelőterületeik felé.

Ritkán kerül szem elé. Megfigyelni leginkább vadászat közben, siklókban gazdag helyeken lehet. A másfél hónap kotlás alatt és a fióka négyhetes koráig a tojó nem hagyja el a fészek környékét, ekkor csak a hím vadászik. A territórium méretét figyelembe véve nem könnyű vele összeakadni. A július-augusztusi nagyfiókás időszak – amikor mindkét szülő vadászik és etet – kecsegtet a találkozásra legtöbb eséllyel.

Számomra a kedvenc madárfaj. A legtöbb időt és energiát nekik szentelem. Védelmével néhány éve kezdtünk néhányan foglalkozni a Bakonyban. Vannak már eredmények, sokkal többet tudunk elterjedéséről, állománynagyságáról, szokásairól, fészkeléséről, igényeiről. De még sok a tennivaló.

A leírtak alapján talán érthető, hogy a legnehezebb faj a ragadozómadarak közül. Bár nagy termetű, jellegzetes színű madár, rejtett életmódja, a revírek és különösen a fészkek nehéz felderíthetősége nehezíti a védelmét. Fészkelőhelyeinek levédésével biztosítjuk nyugalmát és sikeres költését. A már ismert revíreket is ritkán, lehetőleg távolról és csak évente kétszer ellenőrizzük, mert rendkívül zavarásérzékeny faj.A fészkelőhelyen végzett erdészeti munkák, áramütés, illegális lelövés, a vonulás és telelés során bekövetkező elhullás veszélyezteti a fajt. Jelenleg országos állományát 50 párra, a Bakonyban 8-10 párra becsüljük. Fokozottan védett faj, egyedeinek természetvédelmi értéke 1.000.000,- Ft.

A kígyászölyv nagy termetű, ritka, középhegységekben élő madarunk

A tojók nyakpajzsa általában sötétebb, testük és szárnyuk alulról erősebben sávozott

A hímek nyakpajzsa sokszor csíkozottnak tűnik, világosabbak, kevésbé sávozottak. Egyes pároknál feltűnő a méretbeni különbség, mint minden ragadozómadárnál, itt is a hím a kisebb.