Rovarok és más gerinctelenek

Régóta terveztem, hogy egy rövid írást és néhány fényképet szentelek a tavasz és a nyár hálás fotótémáinak, a rovaroknak. A színpompás lepkék, elegáns cincérek, örökmozgó szitakötők a madarak megfigyeléséhez hasonló élményeket jelentenek. Számos ritkaságot találunk közöttük, melynek egy része a Bakonyban és a Bakonyalján ma még gyakori. Szarvasbogárral, gyászcincérrel, lápi és díszes tarkalepkével, szürke és vérfű hangyaboglárkával az érintetlen élőhelyeken nem ritkán lehet találkozni. Egyes gyerekkoromban közönséges fajok mára szinte teljesen eltűntek (pl. kis rókalepke). Nem tudni, hogy a ma még gyakori fajok sorsa mi lesz. Vigyázni kell élőhelyeikre, hiszen fennmaradásuk jórészt ettől függ. Pár képpel mutatom be környékünk gerinctelen állatvilágának néhány jellegzetes faját.

A bogarak egyik legismertebb képviselője a szarvasbogár. Nyár elején délután és alkonyatkor idősebb tölgyesek környékén repül. Első képen a hím, másodikon a nőstény. A harmadik képen a 2-3 centis kis szarvasbogár látható, mely szintén gyakori felénk. 

Egyik kedvenc bogaram az orrszarvú bogár. Főleg a Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken találkozom vele, de évente csak egyszer-kétszer, szóval elég ritka. A képen a hím látható, a nőstények "tülke" jóval kisebb és más alakú. Régen fatelepek, fűrészüzemek, erdei farakodók környékén még gyakori volt, a több éves fűrészporban fejlődtek évekig lárvái. Ma inkább öreg korhadó tuskókban él. Az idős erdők eltűnésével számuk nagyon megfogyott.

Az egyik legimpozánsabb rovarcsoport a cincéreké. Sok fajuk ismert. Az első képen látható havasi cincér az Északi-Bakony jellegzetes faja, főleg bükkösökben él. A második kép a Dunántúl jellegzetes cincérét a gyászcincért mutatja.  Röpképtelen rovar. Felénk kifejezetten gyakori, az autóúton sokat kell őket kerülgetni. Még néhány egyéb faj (pézsmacincér, tölgyes tövissescincér, szemfoltos cincér,...).

A rózsabogár röpte. Sokat próbálkoztam, nem könnyű repülő rovart fotózni...

Párosban

A bogarak után egy másik látványos csoport: a lepkék.
Első képen a nagy pávaszem hatalmas hernyója.

A kis pávaszem nősténye a kértünk cseresznyefáján.

Először az igazi pillangók két képviselője. A fecskefarkú lepke megritkult, de nyáron a hegytetőkön még találkozunk vele. A farkasalma-lepke ritka fajunk. A tarkalepkék közül a C-betűs lepke és a nagy rókalepke látható a képeken.

A szenderek zömmel éjjeli lepkék. A virágok előtt egy helyben lebegve hosszú nyelvükkel szívják ki a nektárt. (éjjeli pávaszem, folyófűszender, nyárfaszender, hársfaszender, pöszörszender)

A  medvelepkék között dekoratív fajokat találunk (bíborszínű medvelepke, közönséges medvelepke, fekete medvelepke)

A tarkalepkék néhány képviselője. A ritka lápi tarkalepke több tíz példánya röpködött május elején kedvenc apró láprétemen. A szintén ritka díszes tarkalepke június elején rajzik, ekkor a Bakonyalján sok repül. A légszennyezésre nagyon érzéken, szennyezett helyekről kipusztul. (nagy, réti, díszes, lápi tarkalepke)

Nagy tűzlepke, fehéröves szénalepke, pókhálós lepke.

A kistermetű boglárkalepkék szárnyának ragyogó kék színét szinte mindenki ismeri. Jellegzetességük, hogy egyes fajaik hangyabolyokban fejlődnek és bábozódnak. A kikelt imágó innen mászik elő és kezdi meg életének lepke szakaszát. Nagyon ritka fajokat találunk köztük, mint a szürke-hangyaboglárka, a vérfű-hangyaboglárka. Előbbi hernyójának a kornistárnics, utóbbinak a vérfű a tápnövénye.

Még néhány lepkekép: kis fehérsávoslepke, lápi gyöngyházlepke, ....

A Déli-Bakony lőterein júniusban előforduló ritka keleti rablópille. A rablópillék a recésszárnyúak képviselői, a szitakötőkhöz hasonlóan ragadozók.

A szitakötők közül a szalagos szitakötő és a fehér pásztor felénk ritka faj. A gyakori acsával sokfelé találkozhatunk.

Kikelő szitakötő imágó

A méhek, darazsak, hangyák a rovarok jellegzetes csoportja. Egyik legnagyobb a  kék fadongó. Egy farakásokon élő darázsfaj. Az erdei vöröshangya méteres bolya a Kab-hegyen, és a lakói.

Avarcsöcske, szöcske, sáska. A sáska tökéletes rejtőszínével olvad környezetébe. Az imádkozó sáska áldozatát fogyasztja.

Már nem rovarok, de számomra épp oly érdekes gerinctelenek.Ők a pókok.

A mérges dajkapók csípése a legfájdalmasabb hazai pókjaink közül. Nyár végén a fűszálak tetejére szövi laza fészkét. Egyes réteken gyakori. Jól látható hatalmas csáprágója.

A karolópók a vitézvirág orchideán rejtőzik

Egyik legszebb pókunk a darázspók

A bikapók kis termetű, de nagyon szép faj. A Széki-erdőben gyakran találkozok vele.

A koronás keresztespók minden erdőben gyakori. Termetes hálói gyakran keresztezik az erdei utakat.

Az ugrópók lesből vadászik

Néhány egyéb érdekesség:
A nyári pajzsosrák ősi kövületeket idéz. Erdei pocsolyákban akadhatunk rá. A kép a Kab-hegyen készült.

A folyami rák néhány bakonyi patak és tó lakója. Ajka mellett erős állománya él.

Vízicsiga mászik a vízfelszín alján a felületi feszültséget kihasználva

Egy csiga ...

Zárásként az édesvízi medúza az Ajka melletti Lőrintei-tóból. Nyár közepén jelennek meg a 3-4 cm méretű aktív mozgású állatkák, főleg a mélyebb víz felső rétegében. A faj csak a tiszta vizekben él meg.