Vadakról

Szeptember eleje van. Egy-két nap és kezdődik a leginkább várt időszak, az erdő ünnepe, a szarvasbőgés. A gímek bőgését rögtön követi a dámok barcogása, a muflon berregése, a vaddisznók búgása. Ez egy későbbi bejegyzés lesz, most még visszatekintek a nyárra, néhány képet felvillantva az elmúlt hónapokról.


Az őzeknél hagytam utoljára abba a vadjainkkal kapcsolatos bejegyzésem. Az őz territoriális állat, néhány hektáros élőhelyéhez ragaszkodik. Az egyes családokat reggelente ugyanott találjuk, míg a gabona és egyéb kultúrák növekedésével, a nagyobb takarással egy időre rejtve maradnak. Az aratással, majd a párzási időszakkal kerülnek majd újra szemünk elé.

Májusban az erdei úton az előző évben született szarvasünők nézelődnek. A tehenek félrevonulnak elleni, így rövid időre felbomlik a családi kötelék.

Bánatos tekintetű őzgida az erdei út mentén. Nem árva, anyja biztosan a közelben tartózkodik.

A szórókon is nagy a forgalom. Jó években a kocák 5-7 malacot is vezethetnek.

Muflonbárány a Déli-Bakonyban. Egyes helyeken rengeteg van ebből a vadfajból, a vegetációban nem kis károkat okozva. Volt olyan nap amikor annyian bégettek mindenfelé az erdőben, mintha egy juhtelepen lettem volna.

Szarvastehén szoptatja borját

A mezőkön rókával sokfelé találkozhatunk. Állományuk létszámát a mezei pocok népessége határozza meg, az apróvadjainkét pedig a rókák száma. Pocokhiányos években a rókák száma drasztikusan csökken, ezt követően a fácán és a nyúlállomány jól érezhetően megerősödik. Nyugodt szívvel kijelentem, hogy a rókák létszáma (idevéve a kóbor macskák és kutyák kártételét) sokkal jelentősebb tényező, mint bármennyi védett szárnyas ragadozó és az átlagos időjárás hatása. (Természetesen egy nagyon extrém időjárás az adott évi szaporulat jelentős részének pusztulását is okozhatja.) Reggeli kép egy lekaszált lucernaföldön.

Környékünk mezei nyúl állománya az utóbbi években erősödött. Nyáron mindenhol láthatjuk, réteken, erdőkben egyaránt.

Egyes bakok megfigyelése izgalmas élmény, lefotózásuk kihívás. Ezzel a bakkal sokat próbálkoztam, de rendkívül óvatos volt. Csak ez az elugró kép sikeredett róla.

Hajnali kép gabonatarlón egy vadmalacról

Találkozás a kukoricásban. A szarvasok és a disznók a nyár közepétől a kukoricaföldeket látogatják, igen komoly vadkárokat okozva. Ahol az élelem mellett a nyugalom és a víz is rendelkezésre áll, ott el sem hagyják a táblát. A fiatal barkás bika alaposan meglepődött a találkozásunkon.

Öreg kos az irtáson

Július végén elkezdődik az őzek párzása. A bakok érdeklődni kezdenek a suták iránt. Territóriumukat védik, néha verekednek is. A körökben letaposott növényzet, a sutát űző bak látványa a párzás elkezdődésének biztos jele.

Néhány kép a párzásról

Az üzekedési időszakban az őzek síppal behívhatók. Különböző hangokat (gida, suta, vészsirám) imitálva a bakot, vagy a sutát és vele az őt kísérő bakot rejtekhelyéről elő lehet csalogatni, akár magunkhoz lehet hívni. Ezt nem csak vadászatkor, de fotózásnál is ki lehet használni. Síppal behívott bakok:

A bizalmas süldőrókák mindig jó témát adnak

Bogárvadászat

Fiatal kan hajnalban

Nyár végétől a kukoricások szélein a hajnal és az alkonyat mindig tartogat valamit. A kiváltó süldők rövidesen átadják a helyet a szeptember főszereplőinek, a bikáknak.....