Kaufman Pictures: Február

A három királyok egyike. No nem a „betlehemiek” közül, hanem hazai ragadozómadaraink népéből. Ő az árterek és tavak királya. (Csak az érthetőség kedvéért: a szirti sas a hegyek, a parlagi sas a puszták, a rétisas a tavak királya – legalábbis szerintem.) Egyébként sas is, meg nem is. Sas, mert a mérete mind közt a legnagyobb, nem sas, mert nem tartozik rendszertanilag a valódi sasok közé, amire nem tollas csüdje utal. Ettől még hatalmas, fenséges madár.

Nemrég még nagyon ritka volt. Amikor 1980-ban madarászni kezdtem a hazánkban költő párok száma 10 körül lehetett. A kipusztulás fenyegette. Mit látunk ma? Számuk meghaladja a 250 költőpárt. Mi lett jobb a számukra? Életterük kevesebb, az öreg erdők kivágásával csökken. Védelmük a madarászoknak és a természetvédelemnek hála erősödött, de egyes vadászok és galambászok illegális ragadozómadár-mérgezéseinek sok sas esik áldozatul. Mérgezni őket nem csak bűncselekmény és embertelen, aljas tett, hanem a primitív emberi sötétség netovábbja. Tápláléka főleg hal, néha vízimadár (ebből zömmel szárcsa), télen a vadászok által kint hagyott zsiger. Létszámnövekedésük oka is ez, a nagyvad-állomány növekedése. Amióta a nagyvadak száma megtöbbszöröződött, a téli élelem a vadászatok miatt biztosított számukra. Nem csak ők a haszonélvezői ennek, hanem a hollók és a sakálok is, melyek száma ugyanezen okokból szintén dinamikusan növekszik.

Február havát adtam neki, mivel hazai párjaink ekkor már lekotlanak. Lehet hideg, lehet hó, ők az egyik legkorábban költők. A hosszú kotlás és fiókanevelés ellenére a fiatalok kirepülése június elején megtörténik. A fiókák száma egy vagy kettő, ritkán három. Háborítatlan öreg erdőkben magas fákon fészkel. Fészke hatalmas. A zavarásra igen érzékeny, teljes háborítatlanság szükséges számukra. Veszprém megyében 5-6 pár költ, igazi hazája a Dél-Dunántúl.

Ivarérettségét kb. 5 éves korban éri el, melyre a kezdetben sötétbarna tollazata a fejen és nyakon világos sárgásbarnára változik, farka hófehér lesz, erős csőre sárga színt kap. Szerencsés esetben megérhetik a 15 évet is. Tollazata alapján az egyed kora az ivarérésig jól tippelhető.

Élőhelyéhez ragaszkodik. Öreg párjaink állandók, de télen északról nagy számban érkeznek hozzánk fiatal és öreg rétisasok telelni. A január közepi idei „sasszinkronon” kb. 750 telelő rétisast számoltak az országban.

Én szerencsés vagyok, elég gyakran találkozom vele. Lakóhelyemtől nem messze évek óta költ egy pár, melyet jól ismerek. Táplálkozni egy tóhoz járnak, majd kedvenc öreg fájukon pihennek. Méretük ellenére sem feltűnő madarak. Egyrészt feleslegesen nem sokat mozognak, másrészt ekkor is nagyon magasan közlekednek, így kevésbé feltűnőek. Az amatőr természetjáró ősszel és télen nagy halastavaknál (pl. Hortobágy) figyelheti meg leginkább őket, de a Balaton befagyásával Tihany és Szántód között is rendszeresen lehet a jégen ülő sast látni.

Találkozni velük csodálatos élmény, a természet feledhetetlen ajándéka.

Reptében nagy termete, széles, deszkaszerű szárnya, nagy sárga csőre, világos feje és nyaka, valamint fehér farka alapján az öreg rétisas könnyen felismerhető.