Kaufman Pictures: Régi szerelmem

Szerencsés ember vagyok, a közelében születtem, sok gyermekkori nyaramat töltöttem a partján és azóta is sokszor találkozunk. Szüleim kis hétvégi háza ábrahámhegyi nyarakat, fürdést, pecázást, nádi kajakozást jelentett három hónapon át minden nyáron. Egy életre egymásba szerettünk. Persze apámmal horgásztunk a világosi-aligai akadókon süllőre és kősüllőre, Szepezden a kákásban vörösszárnyúra, Pálkövén a rakodón angolnára, a rendesi nádban öreg pontyokra, de azért Ábrahámhegy nekem az igazi. A nappali fürdés mellett a hajnali és esti horgászatok, kajakból reggeli balinpergetések kitöltötték napjaimat. Később az első Zenit fotópuskám megvételével a madarak is előtérbe kerültek. Ma is megvan a fiatal vörösnyakú vöcsökről készült fotóm, mely olyan közel bukdácsolt, hogy egyik felmerülésnél beverte a fejét a kajakomba. Az akkor még majd száz méter széles nádszegély a nyaralóktól a nyílt vízig is sok madarat rejtett. Palló vitt a nádban a félúton lévő kikötőig, majd innen evezve a nádi csatornákon lehetett elérni a nyílt vizet, vagy a nádba vágott horgászhelyeket. Guvat, vizicsibe, törpegém fészkek, kékbegy, sitke, nádisármány, barkóscinege mindennapos élmények voltak.

Később felnőtt fejjel munkám során is sokszor jártam a parton. A déli partra ritkán vetődtem, kevésbé ismerem, de az északit, Világostól-Edericsig elég jól. Csodálatos ez a víz minden évszakban és minden nap. Bár mindannyian ismerjük ezt a tavat, de minden másképp. Nekem talán sokrétűbb e táj, a nyílt víz, a vitorláson, kajakban, csónakban töltött órák, a strandok, utcák, nyaralók, majd távolodva a szőlők és pincék, majd a felvidéki hegyek, a Badacsony, Szigliget, Csobánc, Hegyestű, a Káli-medence, Tihany, Csopak és Füred környéke, a kenesei-akarattyai magaspart mind megannyi régi emléket rejt. Nyáron a nyaraló-zsivaj idején a horgászattal töltött vízparti hajnalok, majd a szüret, a vénasszonyok nyarának csendes nyugalma, a színes ősz, a megálló tél, majd a berobbanó tavasz mind kedves számomra. Ha havonként venném sorba ködös november, zúzmarás december, nyikorgó január, roppanó február, loccsanó március, virágzó április, madárdalos május, gyerekzsivajos június, rekkenő július, elszökkenő augusztus, melengető szeptember, borpezsdítő október lenne a sorrend.

Ma már ritkábban jutok le, a gyermekeim átvették a staféta botot. Már velük kell egyeztetnem , ha be akarok férni a nyaralóba. A nyüzsgő fürdések helyett többet jelent a vízpart nyugalma, a szőlő íze, egy őszi séta, a tavaszi virágzó gyümölcsfák látványa. Változunk az idővel mi is. No, de ennyit az öncélú nosztalgiázásról.

Jelen bejegyzéssel és néhány képpel egyrészt szeretnék adózni a tó mindig változó, ezerarcú szépségének, másrészt meginvitálni az Olvasót egy téli kirándulásra Füredre és Tihanyba. Miért érdemes eljönni? Mert testközelből olyan madarakat láthatunk, amit máskor és máshol szinte soha.

A vizek lehűlésével megjelennek a Balatonon azon északi fajok, melyek kedvenc telelőhelye a tó. Sokezres kerceréce és szárcsa csapatok, búvárok, füles vöcskök, örvös bukók, jeges, hegyi, fekete és füstös récék teszik tiszteletüket.

Két nagyon jó hely van ilyenkor. Az egyik a Tihanyi-félsziget partja, főleg a Gödrös, mely autóval is jól körüljárható. Néha egészen a part mellett, néha beljebb nagy madárcsapatok mutatkoznak. Az igazi kihagyhatatlan időszak viszont az, amikor a tó befagy és már csak Tihany és Szántód között van szabad vízfelület, főleg amíg a komp még jár. Ekkor a Balaton madarai ide szorulnak, mielőtt áttennék székhelyüket a zajló Dunára, vagy továbbállnának az Adria felé. Csodálatos madársokaságban lehet ekkor gyönyörködni, karnyújtásnyira, számos ritka fajjal színesítve. A rétisasok is megjelennek, melyek a szárcsák közül veszik ki a vámot. Néhányukat mindig látni a jégen pihenni. Szóval jól felöltözve érdemes itt egy kicsit bámészkodni.

A másik hely a füredi móló és a Tagore sétány, mely egész télen jó célpont. A befolyó meleg víz, valamint a sétálók állandó etetése révén hattyúk, sirályok, szárcsák és récék százai gyűlnek itt össze. Köztük ritka fajok is gyakran akadnak. Kerce, kontyos és üstökös réce, vagy pl. pár napja cigányréce pár méterről történő megfigyelésére nyílt itt módom. A többi madár is rendkívül szelíd, jól megfigyelhető, akár fotózható. Szóval itt is érdemes körülnézni.

Néhány kép kedvenc tavamról és madarairól.

Tél eleji hangulat a tihanyi Gödrösnél

Egyik kedvenc képem a nádszálak játékával

Ahogy sokan ismerjük

Októberi este a vízről a keleti medencében

Szintén egy nekem kedves kép: Halászhajó fut ki hajnalban a keszthelyi kikötőből a kelő nap felé. (A halászatot azóta leállították a tavon)

Hajnal Ábrahámhegyen

Néhány kép a Balaton téli arcait felvillantva

Hajnali pergetés a kövezésen

Süllőre várakozó horgászok a zánkai mólón egy csendes novemberi estén

A Badacsony látképe az ábrahámhegyi kikötőből

Kékszalag horgásszal

A Badacsony téli látképe Szigliget felől

Téli vízparti hangulat

A mólók a madarak kedvenc helyei

Önfeledten fürdő tőkés réce a nádfal előtt

Tihanyi képek. Tőkésréce, téli ruhás búbos vöcskök és kis vöcsök

Kercerécék és szárcsák, a Balaton legjellegzetesebb téli vendégei

Egy ritkább faj, a hegyi réce

Jegesrécék, szintén ritka téli vendégeink

Örvös bukók, északi búvárok és két sarki búvár kép a tihanyi partról

Amikor cudar hideg van - és a hattyúk csőrére ráfagy a jég - a tihanyi rév mindig jó hely

Kerceréce hím

Jeges hangulat

Jégtáncosok

Néhány kép zsákmánnyal: Viharsirály gardával menekül az üldöző varjak elől.

Búbos vöcsök dévérkeszeggel. Tízperces kemény küzdelem után sem tudta lenyelni, így végül elengedte. Következő képen egy vágódurbincsot fogott vöcsök.